A lélekvándorlásról szóló tanításukat cáfolja az, hogy a lelkek már egyáltalán nem emlékeznek arra, mi volt létrejöttük előtt. Ha ugyanis arra küldettek, hogy mindent megtapasztaljanak, akkor emlékezniük kellene a múltra is, hogy a még hiányzó dolgokat pótolhassák, és ne kelljen nyomorúságosan mindig ugyanabban fáradniuk. Ha emiatt jöttek a földre, akkor az egyesülés a testtel nem törölhetné ki teljesen az emlékezetét és megfontolását azoknak a dolgoknak, amelyeket korábban tapasztaltak. Amit ugyanis most a lélek, amíg a test alszik és nyugszik, lát magánál és álomban átél, azt osztja meg nagyrészt a testtel emlékezete szerint, és olykor még hosszú idő után is éberen mesél arról, amit álomban látott. Így arra is emlékeznie kellene, amit tett, mielőtt megtestesült. Ha ugyanis arról, amit egy pillanatig álomban látott, még az álom után is tud, miután újra tudatta a testtel és minden tagjába szétszórt, sokkal inkább tudnia kellene arról, ahol olyan sokáig, akár még egy egész elmúlt életen át is létezett.
(Saját fordítás a német szöveg alapján)