Miért Jézus?

Pilátus ezt mondta neki: „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazság?” Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Én nem találok benne semmiféle bűnt.” (János 18:37–38)

…ennek ellenére a zsidó vezetők azt akarták, hogy Jézust megöljék. Pilátus engedett nekik, habár tudta, hogy ebben a pillanatban nagy igazságtalanság történik…

Ki volt Jézus? Mi volt az üzenete? Hogyan élt? Miért ölték meg? Miért hisszük azt, hogy nem lehet az emberiség történetének más ismert személyiségeivel egy szintre helyezni őt?

1 Bevezetés

Jézus életének és halálának történelmi bizonyítékait olyan híres történetírók műveiből ismerjük, mint Tacitus1, Josephus Flavius2, Suetonius3.

Valójában azonban, amit Jézusról tudunk, azt a Bibliából tudjuk. Hisszük, hogy mindaz, amit ebből a könyvből megtudhatunk róla, megfelel az igazságnak. Miért? Erről bővebben a Biblia hitelességéről szóló írásunkban írtunk.

Jézus zsidó volt és elsősorban a zsidó lakosság körében munkálkodott Palesztinában.

A legtöbben, akikkel kapcsolatba került, mélyen gyökereztek az egy Istenben vetett hitben (monoteizmus). Ahogyan tehát Jézus erre építve beszélt hallgatóinak Istenről, úgy mi is ezt az egyistenhitet feltételezzük olvasóinknál. Alapvetőbb gondolatok Isten létezéséről egy külön kidolgozott témában találhatók.

Jézus munkálkodása és szavai önmagukban is erős bizonyítékai hitelességének. (Lásd lentebb.) Ezt erősítik meg a Jézus előtt jóval korábban élt próféták írásai is.

A zsidóság szent könyvei, amiket mi együttesen Ószövetségnek nevezünk, arról tanúskodnak, hogyan segített Isten már évszázadokkal Jézus előtt az őszinte szívű embereknek, hogy Őt, mint egyedüli Istent felismerjék. Belőlük növekedett Izrael népe, akiket később zsidóknak neveztek. Isten ennek a népnek jelentette ki lényét és akaratát.

Az Ószövetség több könyvében is látszik, hogy azok a tapasztalatok és felismerések, amelyeket az izraeliták történelmük során Isten munkálkodása által szereztek, megalapoztak egy még mélyebbre ható kinyilatkoztatást: Isten új szövetséget akart kötni népével, hogy segítségével hálából és szeretetből Érte élhessenek és egymást szívből szerethessék és segíthessék (Jeremiás 31:31–34).

A zsidóság Istentől vezetett emberei, a próféták azt hirdették, hogy Isten támasztani fog egy embert, aki akaratát teljes világossággal szólja (5 Mózes könyve 18:15–19). Ahogyan a jó pásztor összegyűjti a szétszóródott juhokat, és gondoskodik a gyengékről és betegekről, úgy fogja ez az Eljövendő is a nép köréből összegyűjteni és vezetni azokat, akik őszinte szívvel teszik Isten akaratát (Ezékiel 34:11–31).

A próféták azt is megértették, hogy az Isten által különösen vezetett egyetlen nép kiválasztása csupán átmeneti állapot, amely arra készít fel, hogy minden embernek minden népből egyformán lehetősége legyen az Istennel való kapcsolatra. Ézsaiás próféta azt hirdette, hogy ez „Isten szolgája” – ahogyan ő nevezte – által fog megtörténni (Ézsaiás 42:6; 49:5–6).

Munkálkodása során Jézus megmutatta, hogy a jó pásztorra, vagy az Isten szolgájára vonatkozó különböző ószövetségi utalások róla szólnak és őbenne teljesednek be (Lukács 4:14–22; János 5:37–47; 10:1–30). A zsidók közül sokan elutasították őt, mert politikai szabadítót reméltek. Ezzel szemben Jézus belső szabadságról beszélt, amely szabaddá tesz a szeretetre, és arról, hogy az ember a külső körülményektől függetlenül is tehet jót, ha Istennel közösségben van.

2 Jézus és üzenete

Jézus Palesztinában nőtt fel az időszámítás fordulóján. Életének első mintegy 30 évéről nagyon keveset tudunk. Lukács (egy orvos, aki megírta a négy evangélium egyikét, miután mindennek pontosan utánajárt) beszámol nekünk egy rövid történetről a tizenkét éves Jézus életéből. Jézus már akkoriban ámulatba ejtette a zsidók vallási vezetőit azzal, hogy feltűnően mélyen értette a hit és az Istennel való élet dolgait. Ettől a szerzőtől tudjuk, hogy Jézus 30-as éveiben járva kezdte meg nyilvános munkálkodását.4

Ahogyan ő maga mondta, azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja.5 Mit jelent ez?

Minden ember tudja, hogy a világon a szeretetlenség, a hazugság, a képmutatás, az irigység, a kapzsiság és az önzés miatt van olyan sok szenvedés és igazságtalanság. Aki őszinte, az mind szenved ettől és legalább a maga és közvetlen környezete számára kiutat keres, hogy ne sodródjon ezzel az árral.

Jézus nagyon világosan mutatja ezt a kiutat: mindannyiunknak meg kell vizsgálnunk magunkat. Isten, a Teremtő minden emberbe belehelyezte értékrendjét (a lelkiismeretet). A nyitott ember számára egyértelművé válik, hogy mi a jó és mi a rossz az életében. Ha azonban ez ellen az Istentől kapott mérce ellen cselekszik, olyannyira eltorzítja lelkiismeretét, hogy a rosszat jónak, a jót rossznak látja. Ez a tény mindannyiunkra vonatkozik. Senki sem állíthatja magáról, hogy mindig becsületesen, őszintén, az igazságnak megfelelően vagy önzetlenül járt el, sohasem volt rossz gondolata mások ellen, vagy nem volt közömbös, azaz hogy mindig a még érintetlen lelkiismerete szerint élt. Jézus azonban más volt. Ő azt mondta magáról, hogy mindent a szeretet és Isten akarata szerint tett:

És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. (János 8:29)

Ez azt is jelentette, hogy Jézus a lényegre tapintva, világosan megnevezte, miben cselekedtek az emberek a Teremtő törvényei ellen, amelyeket azért kaptak, hogy egymással szeretetben, egységben és békességben tudjanak élni. Emiatt különösen a zsidók vallási vezetői voltak vele ellenségesek. Azonban ők sem tudtak semmit rábizonyítani, amiben másképp cselekedett volna, mint amit Isten akaratáról hirdetett:

Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok. (János 8:45–47)

Jézus helyre tudja állítani az emberek hamis értékrendjét, mert ő teljes engedelmességben élt.

Jézus célja az volt, hogy mély hálára és Isten iránti szeretetre vezessen mindenkit, és ezáltal emlékeztessen azokra az értékekre és erényekre, amelyeket a bűnök leromboltak. A bűn a Teremtő törvényeivel szembeni cselekvés, amivel az embernek föl kell hagynia. Csak így értheti meg, hogy bűneivel kárt okozott embertársaiban, amit rendeznie kell velük, de adóssá vált Istennel szemben is, mert Teremtője ellen lázadva, figyelmen kívül hagyta Őt. Ezt az ember nem tudja jóvá tenni, semmije nincs, amit adhatna ezért, hiszen mindent Istentől kapott. Más vallások (mint az iszlám vagy a buddhizmus) tanaival ellentétben Jézus arról tanúskodott, hogy a rossz tetteket nem lehet jótettekkel ellensúlyozni, mert Isten iránti szeretetből mindig a jót kell tennünk. A mi részünk az, hogy elismerjük bűneinket, megbánjuk azokat, bocsánatot kérjünk azokért és mindent megtegyünk azért, hogy azonnal másképp cselekedjünk.

3 Jézus megtérésre hív

Ez a hívás egyidejűleg azzal a felhívással is összekapcsolódik, hogy higgyünk az evangéliumban. Az evangélium szó szerint azt jelenti, „jó hír”. Üzenet Isten emberek iránti szeretetéről. Isten szeretné helyreállítani a kapcsolatot az emberekkel és megbocsátani a bűneiket, amelyek elválasztják őket Tőle. Amikor az ember feladja lázadását és megbánja bűnét, Isten megajándékozza őt kegyelmével. Jézus elküldése Isten kegyelmének és szeretetének egyértelmű jele.

Teremtményként szükségünk van a kapcsolatra Istennel, mert csak ezáltal találhatunk igazán értelmes életet. Csak Általa tapasztalhatunk bűnbocsánatot és mély békességet. Szükségünk van Isten segítségére, hogy szüntelen legyen erőnk szeretni és a jót tenni. Jézus ezt a szőlőtő és a szőlővessző képéhez hasonlítja – a szőlővessző csak a szőlőtőn maradva tud gyümölcsöt teremni, máskülönben elszárad (János 15:1–8). Isten ismeri az emberek minden gyengeségét. Nem veszi el a változás lépéseit, de minden segítséget megad ezekhez a lépésekhez.

Isten szeretete Jézusban testesült meg. Szavai és tettei reménységet és bátorságot ébresztettek a megtéréshez azokban, akiknek az akkori vallásos társadalom nem adott lehetőséget, sem segítséget a változáshoz. Jézus leleplezte a vallási vezetők képmutatását, szeretetlenségét és felfuvalkodottságát. Ezáltal ők is lehetőséget kaptak a megtérésre, lelkületük és életük megváltoztatására. Isten legfontosabb parancsát újra eléjük tárta:

Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk 12:29–31)

Isten lénye szeretet. Arra teremtett minket, hogy tökéletes szeretetét viszonozzuk, hálásak legyünk az életért, egymásért és minden emberért. Aki emellett a szeretet mellett dönt, az megérti, hogy nem előírások követéséről van szó. Az Istennel való kapcsolat által és Jézus életének példájából tudhatja, mi helyes és jó, mi szolgálja felebarátja és önmaga legjavát. Ez Jézus jó híre, és ez a kiút a szenvedés, reménytelenség, kilátástalanság, gyűlölet és halál mocsarából.

4 Jézus csodái

Jézus olyan dolgokat tett, amelyek nem magyarázhatók meg pusztán emberi képességekkel. Azt mondta: „cselekedeteim tanúskodnak mellettem” (János 10:25). Akkoriban az emberek ezeket a szavakat magától Jézustól hallhatták, saját szemükkel látva tetteit. Zsidóként Isten munkálkodását ismerhették fel abban, hogy vakok szemei megnyíltak, bénák lábra álltak, süketek újra hallottak, és még halottak is életre keltek. Ez is komoly oka volt annak, miért nem tudtak az emberek egyszerűen csak elmenni Jézus mellett, mint ahogyan azt manapság gyakran teszik. Jézus túlságosan rendkívüli volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják őt. Ő nem csupán erkölcsi tanító volt. Nincs még egy olyan ember a történelemben, mint ő, aki mellett vagy ellen annyian foglaltak volna állást. Ez azokkal a kijelentéseivel függ össze, amelyeket egyetlen megbízható ember sem mondhatott volna magáról. Ha ma valaki azt állítaná, hogy ő a világ világossága, az igazság, a feltámadás és az élet (János 8:12; 12:44–46; 14:6; 11:25–26), biztosan kinevetnék és senki sem venné őt komolyan.

Jézusnál egyedülálló, hogy tanításaiban az erkölcsi igazság semmi máshoz nem hasonlítható tökéletességben van jelen, szavai és cselekedetei lenyűgöző bölcsességet és összhangot tükröznek. Ezt ma is elismerik azok, akik elmélyülten foglalkoznak vele. Emellett olyan tekintélyt tulajdonít magának, mint senki más: ő a világ világossága és tökéletes egységben van Istennel.

Jézus Isten kegyelmének és szeretetének jele, mert benne Isten emberré lett, hogy hozzánk egészen közel jöjjön.

Emiatt volt a legtöbb ember reakciója erős és egymástól eltérő. Néhányan követték őt, mások elkeseredetten elutasították. Aki közömbös marad Jézus iránt, az nem értette meg őt, és azáltal, hogy szavait nem veszi komolyan, el is utasítja őt.6

Korának zsidó vezetői, akik nem akarták elfogadni, amit kijelentett magáról, abban látták a megoldást, hogy megölik őt. Jézus nem tért ki az erőszakos halál elől. Ellenkezőleg, ennek az igazságtalanul okozott szenvedésnek az elfogadásával bizonyította, milyen nagy Isten szeretete az emberek iránt. Vádlói és gyilkosai vétkének elhordozásában megmutatta, hogy számára még ez sem túl nagy áldozat ahhoz, hogy szolgálatát a földön hűségesen elvégezze és ezzel minket, embereket az Istennel való kapcsolatra vezessen.

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia7 sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10:42–45)

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róma levél 5:8)

Jézus szeretete és őszinte odaadása előkészítette az utat mindazok számára, akik őt követve elfogadják az igazságot és a valóságot Istenről és az emberekről.

…és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. (2 Korinthus levél 5:15)

A Biblia szemtanúkra hivatkozva beszámol arról, hogy Jézus feltámadt a halálból (pl. 1 Korinthus levél 15:3–9). Sokan azok közül, akik életében együtt voltak vele, halála után egy ideig ismét látták őt – megérintették, beszéltek és együtt ettek vele. A szemtanúk tudósításai alapján mi is hisszük, hogy ő él. Segítségét megtapasztaljuk a mindennapokban. Ha hozzá fordulunk, megváltoztat minket, tisztánlátást és erőt ad tetteinkhez. Feltámadása mutatja számunkra, hogy az igazságtalanság nem győzhet. Isten ezzel az egész világnak megmutatta, hogy egy igaz ember nem halhat meg és tűnhet el egyszerűen az emberek közül. Jézus bízott ebben, és tudta, hogy Isten igazságos. Így, a halál sem számára, sem a benne hívők számára nem a vég, vagy a szörnyű feleszmélés. Akik Jézust követik, a halál után is Istennel fognak élni.8

Jézust gyakran együtt említik Mohameddel és az iszlámmal, Buddhával és a buddhizmussal vagy a hinduizmussal.

5 Néhány fontos gondolat az iszlámról és a buddhizmusról

Mohamed célja egy egyistenhitet valló politikai birodalom létrehozása volt, amelynek érdekében erőszakot is alkalmazott. Jézus viszont más világnézetet hirdetett. Kereszthalála előtt világossá tette Pilátus számára, hogy az ő országa nem olyan, mint bármely másik ország, amit földi eszközökkel és erőszakkal létre lehetne hozni. Azt mondta: „Az én országom nem e világból való.” (János 18:36) Isten országához az ember csak szabad döntéséből tartozhat, nem születés vagy kényszer által.

A Korán sok formális cselekedetet ír elő, amelyek gyakorlása által a hívők Isten iránti tiszteletüket akarják kifejezni. Ezzel ellentétben Jézus azt mutatta, hogy a szeretet és az őszinte hit a fontos, ami nem formaságok betartásában fejeződik ki. A kereszténységben az Istentől kapott szeretet figyelmünket embertársainkra irányítja, és az irántuk való szeretetre tanít.

Jézus teljesen aszerint élt, ahogyan tanított. Azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet (János 14:6). Mohamed soha ehhez hasonlót nem állított magáról, sőt minden ilyen kijelentést istenkáromlásnak ítélt. Az, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, bizonyítja, hogy szavai igazak. Isten sem hazudozót, sem eretneket nem támogat.

Mohamed nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy ő tévedhetetlen. Prófétának tekintette magát, aki az embereket az egyistenhitre szólította fel. Jézusban maga Isten jött nagyon közel hozzánk, és mutatja irántunk való szeretetének és jóakaratának nagyságát.

Mohamed bizonytalan maradt afelől, hogy halála után a Koránban megígért paradicsomba kerül-e majd.9 Ellenben Jézus bizonyossá tesz: aki vele él, örökké Istennel él.

Számunkra ez a néhány dolog megindokolja, hogy miért Jézust követjük és nem Mohamedet.

A keleti vallások a feltámadás helyett a lélek feloldódásáról tanítanak. Buddha szerint az élet csak szenvedés. Ennek okát a kívánságban látta, ami a karmát táplálja. A karma fenntartja a reinkarnáció körforgását, ami szenvedést jelent. A mai nyugati világ a reinkarnációban egy új lehetőséget lát az életre. Ez a gondolat sokak számára csalogató, de nem Buddha eredeti tanítását tükrözi. Minden gondolat és cselekedet célja az újraszületés éltető lángjának kioltása.10 Ennek útja, hogy az ember megtagadja minden önmagára, másokra vagy az életre irányuló vágyát, semmit sem akar már többé, hanem meditáció által elmélyed az úgynevezett isteni nyugalomban11 – ami valójában közömbösség. Ez volt Buddha megvilágosodása, amelyhez a próbálkozás és tévedés alapelv útján jutott el.

Erre példa a következő történet. A Buddha legendából idézzük a Sangámaji Thera12 történetét. Buddha itt a szenvedésnek véget vető megváltásért az élni-akarás feladását követeli hallgatójától.

Amikor a tiszteletreméltó Sangámaji Jetava kertjében időzött, elhagyott felesége vette közös fiukat, és apja lábaihoz ültette. Háromszor felszólította férjét, hogy hallgassa meg őt, de az rezzenéstelen maradt. Ezután az asszony otthagyta a kisfiút ezekkel a szavakkal: „A te fiad, aszkéta, tápláld őt!”. Majd távozott. Az aszkéta nem rezdült és nem nézett a kisfiúra. Amikor az anya hátrafordulva látta ezt, nem volt szíve hozzá, hogy a gyermeket otthagyja; visszament és magával vitte. Buddha mennyei szemeivel látta az asszony helytelen viselkedését, és csodálattal felkiáltott: „Az asszony jövetele nem vált ki örömet belőle, távozása nem okoz neki fájdalmat. Bizonyára Brahmán (pap, tudós) a neve, Sangámaji, aki szabad a kötöttségektől.

Ez a klasszikus buddhizmus alapgondolata. Bár nálunk, nyugaton legtöbben a buddhizmus későbbi formáját (pl. tibeti buddhizmus) találják meg, ami fontosnak tartja a szociális támogatást vagy az istenekben való hitet, az eredeti buddhista filozófia változatlanul mögötte van, még ha ez némiképp rejtve is marad. Ugyancsak szemben áll Jézus tanításával, hogy Buddha az emberi élet eredetét a kívánságban látta. A kívánság a „Házépítő”, ami a testi, és Buddha szemében a szenvedéssel teljes életet okozta.13

Keresztényként meg vagyunk győződve arról, hogy az a felfogás, miszerint az élet nem több, mint szenvedés, nem az élet lényege és nem felel meg a valóságnak, még akkor sem, ha a világban sok szenvedés van. Mi valóságosan tapasztaljuk az életünkben a szeretetet, örömöt és békességet, amiről Jézus beszélt. A vágyakozás ezek után a dolgok után nem tekinthető olyan vágynak, amitől meg kell szabadulni, inkább keresnünk is kell ezeknek a forrását. Isten emiatt oltotta ezt a vágyat kitörölhetetlenül a szívünkbe. Mi szeretnénk akaratunkat és minden erőnket arra fordítani, hogy mások is megtapasztalhassák az Istennel való kapcsolat örömét. Csak ez az egy életünk van itt a földön, nem azért, hogy szenvedjünk, sem azért, hogy elmeneküljünk előle, hanem, hogy „igent” mondjunk Isten irántunk való szeretetére.

Az igazság, amiről Jézus bizonyságot tett, Isten valósága: egy Isten van, egy kezdet nélküli Kezdet és mindennek Teremtője. Neki köszönhetjük, hogy vagyunk. Mivel létezésünk Tőle függ, akinek lénye tökéletesen jó, a jót rajta kívül, Tőle elválasztva nem találhatjuk meg. Boldogságunknak feltétele a Vele való kapcsolat. Mivel Isten szeretet, ezért kapcsolatot is akar velünk, ami a szereteten nyugszik. Szabadok vagyunk erre „igent” mondani.

Istennel kapcsolatba kerülni a valóság elfogadását jelenti. Csak akkor maradunk Vele kapcsolatban a halál után is, ha kérdezzük Őt és válaszai szerint cselekszünk. Jézus nemcsak megmutatta, hanem maga is végigjárta ezt az utat, és segítségét adja mindenkinek, aki követni akarja őt.

Életünk gyümölcse, ahogyan azt a Kik vagyunk mi? írásunkban olvashatod, annak a szeretetnek a talaján növekszik, amivel Jézus viseltetett az emberek iránt. Általa megértettük, ki Isten. Elszántuk magunkat akaratának keresésére, és egy új életet kaptunk ajándékba. Szeretete megváltoztatta életünket, és minket magunkat. Ahogyan egy apa gondoskodik arról, hogy gyermekeiből felnőtt, érett emberek váljanak, Isten is így formál minket. Így a hiábavalóság, reménytelenség, önzés, gyűlölet és hazugság helyére egy egységben és szeretetben megnyilvánuló, őszinte élet lép, mihelyt megtapasztaljuk a változást munkáló Isten erejét. A Vele való kapcsolat értelmet ad az életünknek, ami éppúgy nem ér véget a halállal, ahogyan Jézus élete sem ért véget akkor, amikor meghalt. Nagyon hálásak vagyunk ezért Istennek, és ezt azáltal szeretnénk kifejezni, hogy nap mint nap rábízzuk az életünket.

Ha te az igazságot keresed, ne hagyd, hogy összezavarjon a kereszténységnek tekintett számtalan különböző irányzat, amelyek a kereszténység több tanítását erősen meghamisítják. Szánj időt arra, hogy Jézussal elmélyülten foglalkozz! Kezd el a Biblia olvasását az evangéliumokkal! Örülünk, ha felveszed velünk a kapcsolatot. Nekünk is nagy segítség volt, hogy együtt kereshettük Jézus szavainak eredeti értelmét, megérthettük azok hátterét és időbeli elhelyezését, de a legnagyobb segítség az, hogy mindezeket meg is élhetjük együtt.

 


Kapcsolódó írások

Oldal tetejére ↑


Végjegyzet
  1. Tacitus: Évkönyvek, XV. könyv (44.) 2. bekezdés. In: Tacitus összes művei. [II. kötet]. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980. 420. p. 
  2. Josephus Flavius: Pilatus – Jézus. In: A zsidók története. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980. 503. p. 
  3. Suetonius: Ötödik könyv: Az isteni Claudius. In: A caesarok élete. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1984. 181. p. 
  4. Lukács 3:23 
  5. Lukács 5:32 
  6. Máté 12:30 
  7. Jézus gyakran mint „az Emberfia” nevezi magát munkálkodása során. 
  8. János 11:25–26; János 3:36 
  9. Sahih al-Bukhari 5.266 (Hadith – a Korán után az iszlám második legjelentősebb, tekintéllyel bíró forrása)  
  10. Lásd Buddha mondásait, Dhammapada 11. (Tan ösvénye – XI. Öregség) 153,154
    153. Számtalan születésen át futottam, és kerestem, de nem találtam az Építőt. Kín minden újjászületés. 154. Házépítő, megláttalak! Házad nem építed tovább! Széttörtek a gerendáid, a tartó oszlopod ledőlt. Megszűnt a Lét indítéka, a szívemből eltűnt a Szomj. 
  11. Lásd Buddha mondásait, pl. Szammá-szamádhi (Helyes koncentráció)  
  12.  
  13. Lásd Dhammapada 11. 153–154.