Minden keresztény egysége

„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (János 17:22–23)

A következő írásunkból kiderül, hogy miért hisszük és hogyan értjük, hogy az egység, amiért Jézus is imádkozott megvalósulhat az Egyházban. Miben áll a keresztények egysége? – Nemcsak tanításban, hanem életkérdésekben és lelkületben is egység van a keresztények között.

1 A hívők egysége Isten akarata

Az egység Isten lényének mélyéből fakad. A Szentháromság-Isten személyei elválaszthatatlanul és elegyíthetetlenül, tökéletesen egyek. Jézus, az emberré lett Ige, engedelmessége által mindvégig megtartotta az Atyával való tökéletes egységet, amit példaként állít a tanítványok elé. Amint Jézus tökéletes szellemi-akarati egységet alkot az Atyával, úgy legyenek a tanítványok is szellemi-akarati-lelkületbeli egységben.

Imájában Jézus az Atyát kéri, hogy a tanítványok közötti egység megvalósulhasson (János 17:11.17–24) azokkal is, akik hallgatnak majd a szavukra, azaz minden kor keresztényeivel (János 17:20–21). Ez a tökéletes példa mutatja, hogy a tanítványok közötti egység mélységének nincs megszabott határa, mivel az Atyának a Fiúhoz való viszonya a minta. Ahogy az Atya egy a Fiúval és a Fiú egy az Atyával, nincs köztük semmi, ami elszakíthatná őket egymástól, úgy a tanítványok is egyek lehetnek a Fiú által.

Ez az egység létező valóság, jel a világnak, az igazságot kereső embereknek (János 17:21.23), nem pedig távoli, elérhetetlen cél.

Jézus tisztában volt azzal, hogy bűnös emberekért imádkozik. A megváltásból fakadóan mégis lehetőség nyílik arra, hogy azok az emberek, akik keresik az Atyával való mély egységet, egymással is egységre jussanak. Az élő Istennel való közösség Krisztus és a Szellem által létrehozza az egységet, a szeretet kötelékét. A Fiúnak az Atyához való viszonyát feltétel nélküli bizalom, határtalan szeretet és minden áldozatra kész engedelmesség határozta meg. Ez az útja minden kor Krisztus-követőjének. A megtéréssel Isten vágyat ad arra, hogy az ember a teljes életét az ő kezébe tegye és átengedje az a feletti irányítást, azonosuljon az Atya akaratával. Egynek lenni Krisztussal a Biblia szerint azt is jelenti, hogy egynek lenni a többi kereszténnyel is. (Apostolok cselekedetei 2:37–38)

Akik pedig hittek a (Péter) beszédének, megkeresztelkedtek […] (Apostolok cselekedetei 2:41)

Napról napra állhatatosan egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban […] (Apostolok cselekedetei 2:46)

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. (Apostolok cselekedetei 4:32)

Mivel ezek az emberek keresik az Istennel és a többi hívővel való közösséget, Isten össze tudja őket vezetni, még ha különböző háttérből is jönnek. Isten azt szeretné, ha minden ember megtérésre jutna, és mindent meg is tett és tesz ezért, ám ez mégis az ő szabad teremtményeinek a személyes döntése.

2 A hívők egysége a tanításban

Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban […] (Apostolok cselekedetei 2:42)

[…] teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok […] (Apostolok cselekedetei 17:11)

Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. (Apostolok cselekedetei 19:8–10)

Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követője lettél. (1 Timóteus levél 4:6)

De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2 Timóteus levél 3:14–17)

Ezekből az igékből világosan kitűnik, hogy milyen nagy jelentősége van a Krisztustól vett apostoli tanítás megismerésének, amelyre Isten Szelleme minden keresztényt és Istent kereső embert elvezet.

Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29)

[…] amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. (János 16:13)

[…] én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az Igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (János 14:16–17)

Ő az, aki alkalmassá teszi a megváltott és engedelmeskedni akaró hívőket, hogy a tanításban, az ige megértésében, értelmezésében is egységre jussanak, hiszen ők „szellemben és igazságban” akarják imádni az Atyát. (János 4:23–24 és Filippi levél 2:1–2)

Érthetetlen az a felfogás, hogy Isten Szelleme lényeges kérdésekben (Jézus megváltói műve, eleve elrendelés, pápai primátus, tévedhetetlenség, szentek közbenjárása stb.) különböző meglátásra vezetné a nyitott szívű, igazságszerető embereket. (Efezus levél 4:1-6) Hiszen ő azt akarja, hogy minden keresztény eljusson az…

[…] Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától […] (Efezus levél 4:13–14)1

A helyes tanítástól való eltévelyedés kezdettől fogva reális veszély volt. Ezért figyelmeztet Jézus és az apostolok is, hogy legyünk éberek és legyünk képesek megkülönböztetni a helyestől a téves tanítást. (1 Korinthus levél 2:12–15)

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással […] (Titusz levél 2:1)

Timóteus, Őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek* nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől. (1 Timóteus levél 6:20)2

Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak […] (2 Timóteus levél 3:10)

Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit […] (1 Timóteus levél 6:3–4)

[…] Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. (2 Timóteus levél 3:5)

Az egység felismerésének jelentősége mind az Ószövetségben, mind pedig az első századok egyházi írásaiban is fellelhető.

Ó mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor. (Zsoltárok 133)

Halljál hát azokról a kövekről, amelyek bejutottak az épületbe. Azok a kövek, amelyek négyszögletűek, fehérek, és az összeilleszkedésük olyan pontos, ezek az apostolok, püspökök, tanítók és diakónusok. Ők az Isten szentsége szerint jártak, felügyelték, tanították és szolgálták az Isten választottjait, tisztán és szentül. Egyesek már elhunytak, mások még élnek, de minden időben egyetértésben voltak egymással, békesség volt közöttük, az egyik hallgatott a másikra; és ezért egységes az épületben való összekapcsolódásuk. (Hermász: A Pásztor III. Látomás 13.V.1.)

3 A hívők egysége életkérdésekben, lelkületben

[…] akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (Filippi levél 2:2)

Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei […] (Filippi levél 3:17–18)

Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim. Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. (1 Korinthus levél 4:16–17)

Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. (Efezus levél 4:1–6)

A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. (Róma levél 15:5–6)

Ez nem jelent uniformizmust, hanem hogy minden egyes testvér az Istentől kapott ajándékai és képességei szerint fáradozik a gyülekezet, Krisztus teste építésén. (1 Korinthus levél 12:4.13 és Efezus levél 4:16) Minden egyes tag egyaránt szükséges. (1 Korinthus levél 12:14–27)

A Biblia nem választja el az elméletet a gyakorlattól:

Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak […] (2 Timóteus levél 3:10)

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket. (Efezus levél 5:1–2)

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:35)

 


Kapcsolódó írások

Oldal tetejére ↑


Végjegyzet
  1. A 16. vers helyes értelmezése: „önmaga növekedéséről” helyett „egyház növekedéséről”, (lásd: Károli Gáspár fordítás)  
  2. A görög szövegben itt használt szó az ismeretre a gnosis, amely egyben egy tévtanítás neve is, melyre Pál utal ebben a versben.