„Inkább tudományos beállítottságú vagyok, ezért nem hiszek Istenben.”

Széles körben elterjedt az a nézet, ami szerint a tudomány és a hit összeegyeztethetetlen, illetve hogy a tudomány cáfolja Isten létét. Sokan úgy tartják, hogy Istent az emberek találták ki, hogy megmagyarázzák azokat a dolgokat, amiket másképp nem tudtak megmagyarázni, és ezt a mindenható, láthatatlan lényt használták fel a „szellemi” vezetők arra, hogy hatalmat gyakoroljanak az emberek felett. Nem tagadjuk, hogy létezett és létezik ilyesmi, de mégis merész és gőgös dolog ez alapján csalásként és hazugságként elutasítani mindent, amit az emberek megtapasztaltak Istenből. Inkább a tudomány valós szerepét és határait kell felismerni, s ennek megfelelően közelíteni a hit kérdéséhez.

Természetesen helyesen járunk el, ha Istent nem vesszük számításba, amikor tudományos módszerekkel dolgozunk, vagyis ismereteink hiányosságait nem szabad csodákkal vagy isteni beavatkozással magyarázni. Ebben a pontban minden komoly tudós egyetért. Ez a megközelítés viszont semmiképp sem érv Isten létezésével szemben, inkább óva int mindenkit, hogy bizonyíthatatlan vagy hamis érveket használjon.

Ezzel a megközelítéssel olyan tudósok, mint Kepler, Newton, Faraday, Pasteur vagy Planck, hogy csak néhány nevet említsünk, hosszú távú hatást gyakoroltak a fizikára és a műszaki tudományokra a maguk úttörő felfedezéseivel. A módszerük „ateista” volt, bár ők maguk meggyőződéses Isten-hívők voltak.

Mint minden kutató, ők is hittek egy logikusan felépített világegyetemben, amelynek törvényei megismerhetőek és megérthetőek. Ezen felül azonban elismerték, hogy Isten nem lehet kutatásuk tárgya, hiszen minden létező, és benne a természeti törvények teremtője a tudományos vizsgálódás horizontján túl van. Isten létezése és teremtő hatalma tudományos módszerekkel sem nem bizonyítható, sem nem cáfolható.

Akik saját tudományos ismereteik alapján úgy vélik, hogy Isten nem létezik, rég túlléptek saját területük határain. Ezzel éppúgy áltudományossá váltak, mint azok, akik azt hiszik, hogy tudományos kutatásokkal bizonyíthatják Isten létét.

A tény, hogy tudományosan nem lehet bizonyítani Isten létezését, mégsem jelenti azt, hogy semmit sem tudhatunk Istenről. Valójában megengedhető, sőt ésszerű a természet törvényeiből egy törvényalkotóra, a természeti jelenségek tervszerűségéből pedig egy tervezőre következtetnünk. Aki kikerüli ezt, az igazat megvallva nem tudományosan jár el, hanem tudatosan nem von le olyan logikus következtetéseket, amelyek a mindennapi életben maguktól értetődőek és sok mindent segítenek megérteni. Magától értetődő például, hogy az általunk használt számítógépes programot egy vagy több programozó megtervezte, akiknek célja volt minden egyes részlettel. Nem lehet komolyan venni azt a feltételezést, hogy esetleg nem volt tervező. Ennél viszont még a legkisebb élőlény „építési tervei” is összehasonlíthatatlanul összetettebbek és minden részletre kiterjedőbbek, ám némelyek mégis könnyedén egy teljes mértékben véletlenszerű, céltalan és kaotikus események eredményének tudják be létrejöttüket. Ez a következtetés nem logikus, s így nem a tudományosság eredménye.

Minden ateistának tudnia kell, hogy az a vélemény, ami szerint Isten nem létezik, bizonyíthatatlan, sőt logikátlan feltételezés, ami az alábbi „hiedelmeken” alapszik:

  • Minden véletlenül keletkezett, bármiféle ok vagy cél nélkül

  • A törvények nélkülöznek mindenféle célt és szándékot

  • Az anyag maga képes életet létrehozni – még olyan szerkezeteket is, mint a DNS vagy az agy

  • A gondolkodás, lelkiismeret és a szabad akarat terv és cél nélkül jöttek létre

Még ha néhány ateista nincs is tudatában, hitüknek az az üzenete, hogy nincs örök élet, és az életnek nincs valódi értelme. Egy hívőnek a hit azt jelenti, hogy hisz Istenben, mint Teremtőben, mint egy tökéletesen jó és igazságos bíróban, akire rábízhatja az életét, és akitől azt a meggyőződést nyerte, hogy az életnek eredete és célja van Őbenne. Ez tehát nem a fizika problémáinak magyarázatáról szól, hanem az élet értelméről. Ezek a rövid gondolatok legyenek segítségül azoknak, akik a tudományos gondolkodásukra hivatkozva eddig kikerülték a kérdést Isten létéről. Megérthetik, hogy a természettudománynak nincs köze ehhez a kérdéshez. Továbbá Isten rejtve marad azok előtt, akik nem keresik Őt, viszont ahogy Jézus szavaiból is tudhatjuk:

Keressetek és találtok […] mert aki keres, talál. (Hegyi beszéd, Máté evangéliuma 5–7. rész)

 


Kapcsolódó írások

Oldal tetejére ↑