„Aki azt mond­ja, hogy őben­ne ma­rad, an­nak úgy kell jár­nia, amint ő járt.”

(1 Já­nos le­vél 2:6)

Jé­zus kö­ve­tői va­gyunk, akik sza­vá­nak en­ge­del­mes­ked­ve aka­runk élni. Sze­re­te­te arra in­dít min­ket, hogy meg­osszuk az éle­tün­ket egy­más­sal, aho­gyan ezt a ke­resz­té­nyek az Új­szö­vet­ség­ben is tet­ték. Írá­sa­ink az Is­ten­nel való éle­tünk és Igé­jé­ről, a Bib­li­á­ról való min­den­na­pos be­szél­ge­té­se­ink gyü­möl­csei.

Ami­kor ezt hal­lot­ták, mint­ha szí­ven ta­lál­ták vol­na őket, ezt kér­dez­ték Pé­ter­től és a töb­bi apos­tol­tól: „Mit te­gyünk?”

(Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 2:37)

Ezt a kér­dést a Je­ru­zsá­lem­ben össze­gyűlt zsi­dók és is­ten­fé­lő fér­fi­ak tet­ték fel Kr.u. 30-ban, mi­u­tán hal­lot­ták Pé­ter Jé­zus­ról szó­ló be­szé­dét. Mi is ugyan­ezt kér­dez­tük ma­gunk­tól, min­den olyan em­ber­hez ha­son­ló­an, aki ko­mo­lyan gon­dol­ko­dik az élet ér­tel­mé­ről.

Elég kü­lön­bö­ző hát­tér­rel ren­del­ke­zünk. Val­lá­sos­ként vagy nem val­lá­sos­ként az éle­tünk egy pont­ján mind­annyi­an rá­éb­red­tünk arra, hogy a kü­lön­bö­ző utak nem ugyan­oda ve­zet­nek. A kér­dés te­hát az: Me­lyik a he­lyes út, mi az igaz­ság?