Az apos­to­li hit­val­lás, azaz Hi­szek­egy

Kategória: Forrásszövegek és idézetek
Címke: hitvallás

A ko­rai szá­za­dok hit­val­lá­sai (az apos­to­li, a ni­­cea-kons­­tan­­ti­­ná­­po­­lyi és az Ata­­náz-féle hit­val­lás) kü­lön­fé­le té­ves ta­ní­tá­sok­kal szem­ben fo­gal­maz­ták meg a ke­resz­tény­ség ál­lás­pont­ját. Nem azért ír­ták őket, hogy min­den­re ki­ter­je­dő­en össze­fog­lal­ják a ke­resz­tény hi­tet. Mi­vel a hit az élő Is­ten­nel való kap­cso­lat, amely az élet min­den te­rü­le­tét át­hat­ja, nem is le­het né­hány pont­ban össze­fog­lal­ni.

Egy ősi papírtekercs kiterítve egy asztalon. Mellette égő gyertyával és néhány más régi könyvvel. A kép az Apostoli Hitvallásban kifejezett hit ősi tartalmát fejezi ki.
Tar­ta­lom

1 A hit­val­lás tar­tal­ma és ke­let­ke­zé­se

Az előb­bi­ek ér­vé­nye­sek az úgy­ne­ve­zett apos­to­li hit­val­lás­ra is (is­mer­tebb ne­vén: Hi­szek­egy). A hit­val­lás egy­fe­lől a ke­resz­tény hit sok lé­nye­ges pont­ját meg­em­lí­ti, mint pél­dá­ul a Szent­há­rom­sá­got, Jé­zus szűz­től való szü­le­té­sét, ha­lá­lát és fel­tá­ma­dá­sát, az egy­há­zat és más ha­son­ló­kat. Más­részt vi­szont, né­hány tu­dós ja­vas­la­ta sze­rint, ezen pon­tok ki­vá­lasz­tá­sa és azok konk­rét meg­fo­gal­ma­zá­sa rész­ben va­ló­szí­nű­leg a gnosz­ti­ciz­mus ta­ní­tá­sa­i­ra vá­la­szol.[1]

A gnosz­ti­kus irány­za­tok egy tit­kos, nem min­den­ki szá­má­ra el­ér­he­tő is­me­ret (gö­rög: gnó­szisz) üd­vö­zí­tő sze­re­pét val­lot­ták. Az anya­gi vi­lá­got, be­le­ért­ve a tes­tet is, go­nosz­nak, a szel­lem bör­tö­né­nek tar­tot­ták. Emi­att Jé­zus va­ló­sá­gos em­be­ri vol­tát, szen­ve­dé­sét, ha­lá­lát és tes­ti fel­tá­ma­dá­sát is ta­gad­ták.

Az apos­to­li hit­val­lás ko­rai vál­to­za­ta fel­té­te­lez­he­tő­en va­la­mi­kor a má­so­dik szá­zad­ban ke­let­ke­zett.

A hit­val­lás a ko­rai ke­resz­tény­ség for­rá­sa­i­ból me­rít, ame­lyek meg­ha­tá­ro­zó­ak és ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dot­tak vol­tak a hit­val­lás meg­írá­sa­kor. Tar­tal­mi­lag te­hát egyet­ér­tünk vele. Ugyan­ak­kor tisz­tá­ban va­gyunk a hit­val­lás ke­let­ke­zé­si kö­rül­mé­nye­i­vel, va­la­mint a tör­té­nel­mi-po­li­ti­kai hát­tér­rel, ame­lyek­kel vi­szont nem tu­dunk azo­no­sul­ni. Ez kü­lö­nö­sen igaz a ke­resz­tény­ség el­vi­lá­gi­a­so­dá­sá­ra, va­la­mint a for­má­lis val­lás­gya­kor­lat­ra az egy­sze­rű és őszin­te ke­resz­tény élet he­lyett.

2 A hit­val­lás szö­ve­ge

Hi­szek egy Is­ten­ben,
min­den­ha­tó Atyá­ban, menny­nek és föld­nek te­rem­tő­jé­ben.
És Jé­zus Krisz­tus­ban, az Ő egy­szü­lött Fi­á­ban, a mi Urunk­ban,
aki fo­gan­ta­tott Szent­lé­lek­től, szü­le­tett Szűz Má­ri­á­tól,
szen­ve­dett Pon­ci­us Pi­lá­tus alatt,
meg­fe­szí­tet­ték, meg­halt és el­te­met­ték.
Alá­szállt a ha­lot­tak­hoz[2],
har­mad­na­pon fel­tá­madt a ha­lot­tak kö­zül,
föl­ment a menny­be, ott ül a min­den­ha­tó Atya Is­ten jobb­ján,
on­nan jön el ítél­ni élő­ket és hol­ta­kat.
Hi­szek Szent­lé­lek­ben.
Hi­szem az egye­te­mes[3] egy­há­zat, a szen­tek kö­zös­sé­gét[4],
a bű­nök bo­csá­na­tát, a test fel­tá­ma­dá­sát és az örök éle­tet.
Ámen.

Végjegyzetek

  1. A hit­val­lás hát­te­ré­ről bő­veb­ben lásd John. N. D. Kelly: Early Ch­ris­ti­an Cre­eds. New York, Con­ti­nu­um In­ter­na­ti­o­nal Pub­lish­ing Gro­up, 2011. és Jay Rogers: Why Cre­eds and Con­fes­sions? Uni­ted Sta­tes of Ame­ri­ca, Me­dia Hou­se In­ter­na­ti­o­nal, 2016.
  2. A ha­gyo­má­nyos for­dí­tás sze­rint „alá­szállt a pok­lok­ra”. A „po­kol” szó azon­ban nem sze­re­pel a for­rás­szö­veg­ben, amely szó sze­rint így hang­zik: „alá­szállt az al­sóbb [he­lyek­re]” (gö­rög: ka­to­ta­ta). Ez utal­hat az 1 Pé­ter le­vél 3:18–20-ra, il­let­ve 4:5–6‑ra, ami sze­rint Krisz­tus, a ha­lá­lát kö­ve­tő­en hir­det­te az evan­gé­li­u­mot az ószö­vet­ség ide­jén meg­hol­tak­nak. Krisz­tus te­hát min­den va­la­ha élt em­ber meg­vál­tó­ja. Egy má­sik, va­ló­szí­nűbb ér­tel­me­zés, hogy a szö­veg csak Krisz­tus va­ló­sá­gos ha­lá­lát akar­ja hang­sú­lyoz­ni: alá­szállt a ha­lot­tak­hoz, és fel is tá­madt kö­zü­lük. A har­ma­dik ma­gya­rá­zat, hogy Krisz­tus a ha­lá­lát kö­ve­tő­en el­szen­ved­te a po­kol kín­ja­it, ké­sői, re­for­má­ció-ko­ra­be­li vé­le­ke­dés, ami el­lent­mond a Bib­lia ta­ní­tá­sá­nak.
  3. A gö­rög szö­veg­ben ka­tho­li­kosz (azaz „ka­to­li­kus”). A szót nem fe­le­ke­ze­ti ér­te­lem­ben, ha­nem an­nak ere­de­ti ér­tel­mé­ben kell ol­vas­ni: ál­ta­lá­nos, egye­te­mes. Jé­zus Krisz­tus egy­há­za te­hát min­den­ki szá­má­ra nyi­tott.
  4. A „szen­tek kö­zös­sé­ge” (gö­rög: ha­gi­on ko­i­nó­nia) a kö­zös­ség je­len­tő­sé­gét eme­li ki Krisz­tus ta­nít­vá­nyai kö­zött, il­let­ve a szent éle­tet, amely a kö­zös­ség­ben való rész­vé­tel fel­té­te­le (1 Pé­ter le­vél 1:15–16). Az Új­szö­vet­ség min­den ke­resz­tényt szent­nek ne­vez (pl. Róma le­vél 1:7, Fi­lip­pi le­vél 4:21–22, Ko­los­sé le­vél 3:12, Zsi­dó le­vél 2:1–2 stb.). A „szen­tek kö­zös­sé­ge” azt is ki­fe­jez­he­ti, hogy Krisz­tus tes­té­ben össze­tar­toz­nak mind az ószö­vet­sé­gi iga­zak, mind a már meg­halt és a je­len­leg, il­let­ve a jö­vő­ben élő ke­resz­té­nyek is (Zsi­dó le­vél 12:22–24, Efe­zus le­vél 2:19–22 stb.). Amit azon­ban a hit­val­lás biz­to­san nem akart ki­fe­jez­ni, az a ha­lot­ta­kért való imád­ság, il­let­ve a szen­tek köz­ben­já­rá­sá­nak ka­to­li­ku­sok és or­to­do­xok ál­tal val­lott fel­fo­gá­sa, ami csak ké­sőbb fej­lő­dött ki.

Kapcsolódó írásaink



A hit­val­lás hát­te­ré­ről bő­veb­ben lásd John. N. D. Kelly: Early Ch­ris­ti­an Cre­eds. New York, Con­ti­nu­um In­ter­na­ti­o­nal Pub­lish­ing Gro­up, 2011. és Jay Rogers: Why Cre­eds and Con­fes­sions? Uni­ted Sta­tes of Ame­ri­ca, Me­dia Hou­se In­ter­na­ti­o­nal, 2016.

A ha­gyo­má­nyos for­dí­tás sze­rint „alá­szállt a pok­lok­ra”. A „po­kol” szó azon­ban nem sze­re­pel a for­rás­szö­veg­ben, amely szó sze­rint így hang­zik: „alá­szállt az al­sóbb [he­lyek­re]” (gö­rög: ka­to­ta­ta). Ez utal­hat az 1 Pé­ter le­vél 3:18–20-ra, il­let­ve 4:5–6‑ra, ami sze­rint Krisz­tus, a ha­lá­lát kö­ve­tő­en hir­det­te az evan­gé­li­u­mot az ószö­vet­ség ide­jén meg­hol­tak­nak. Krisz­tus te­hát min­den va­la­ha élt em­ber meg­vál­tó­ja. Egy má­sik, va­ló­szí­nűbb ér­tel­me­zés, hogy a szö­veg csak Krisz­tus va­ló­sá­gos ha­lá­lát akar­ja hang­sú­lyoz­ni: alá­szállt a ha­lot­tak­hoz, és fel is tá­madt kö­zü­lük. A har­ma­dik ma­gya­rá­zat, hogy Krisz­tus a ha­lá­lát kö­ve­tő­en el­szen­ved­te a po­kol kín­ja­it, ké­sői, re­for­má­ció-ko­ra­be­li vé­le­ke­dés, ami el­lent­mond a Bib­lia ta­ní­tá­sá­nak.

A gö­rög szö­veg­ben ka­tho­li­kosz (azaz „ka­to­li­kus”). A szót nem fe­le­ke­ze­ti ér­te­lem­ben, ha­nem an­nak ere­de­ti ér­tel­mé­ben kell ol­vas­ni: ál­ta­lá­nos, egye­te­mes. Jé­zus Krisz­tus egy­há­za te­hát min­den­ki szá­má­ra nyi­tott.

A „szen­tek kö­zös­sé­ge” (gö­rög: ha­gi­on ko­i­nó­nia) a kö­zös­ség je­len­tő­sé­gét eme­li ki Krisz­tus ta­nít­vá­nyai kö­zött, il­let­ve a szent éle­tet, amely a kö­zös­ség­ben való rész­vé­tel fel­té­te­le (1 Pé­ter le­vél 1:15–16). Az Új­szö­vet­ség min­den ke­resz­tényt szent­nek ne­vez (pl. Róma le­vél 1:7, Fi­lip­pi le­vél 4:21–22, Ko­los­sé le­vél 3:12, Zsi­dó le­vél 2:1–2 stb.). A „szen­tek kö­zös­sé­ge” azt is ki­fe­jez­he­ti, hogy Krisz­tus tes­té­ben össze­tar­toz­nak mind az ószö­vet­sé­gi iga­zak, mind a már meg­halt és a je­len­leg, il­let­ve a jö­vő­ben élő ke­resz­té­nyek is (Zsi­dó le­vél 12:22–24, Efe­zus le­vél 2:19–22 stb.). Amit azon­ban a hit­val­lás biz­to­san nem akart ki­fe­jez­ni, az a ha­lot­ta­kért való imád­ság, il­let­ve a szen­tek köz­ben­já­rá­sá­nak ka­to­li­ku­sok és or­to­do­xok ál­tal val­lott fel­fo­gá­sa, ami csak ké­sőbb fej­lő­dött ki.