III. rész: A csodák szerepe a Bibliában
Ha megnézzük a Szentírás egészét, látható, hogy a jelek és csodák nem számítottak mindennapos jelenségnek. Isten különleges időkben és helyzetekben tett csodákat és nem folytonosan. Ennek megértése nagyon fontos a pünkösdi és karizmatikus mozgalmak állítólagos csodáinak megvizsgálásához. Ezt járjuk körül a csodákról és gyógyulásokról szóló sorozatunk befejező részében.

1 A csodák szerepe Isten üdvtervében
Ha megnézzük a Szentírás egészét, látható, hogy a jelek és csodák nem számítottak mindennapos jelenségnek az üdvtörténet során. Isten különleges időkben és helyzetekben cselekedett így – nem folytonosan: Nagy számban történtek csodák Mózes, Illés és Elizeus, valamint Jézus és az apostolok idején. Ezek nagyon fontos időszakok voltak az üdvösség történetében:
- Mózes kora Izrael népének és az Ószövetségnek a kezdete volt.
- Illés és Elizeus kora nagyon kritikus időszak volt, amikor Izrael szellemi életben maradása forgott kockán az Omri-dinasztia istentelen uralma és Jezabelnek a Jahve-hit teljes megsemmisítésére irányuló erőfeszítései miatt.
- Jézus földi szolgálata és az apostolok kora az új Izrael és az új szövetség kezdetét jelentették.
Ezekben a különleges időkben Isten csodálatos jelekkel is segíteni akarta népét, hogy higgyen benne.
Mózes idejében a tíz csapás és a Vörös-tengeren való átkelés nagyon különleges tapasztalat volt az izraeliták számára (2 Mózes 14:30–31). Isten azonban nem munkálkodott közöttük folyamatosan ilyen csodálatos módon. Azt várta tőlük, hogy emlékezzenek ezekre az eseményekre és adják tovább gyermekeiknek nemzedékről nemzedékre.
Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is […] (5 Mózes 4:9)
A nagy dolgok nem ismétlődtek meg újra és újra. Isten számára fontos volt, hogy népe megtanuljon a csodákról hallott (olvasott) tanúságtételek alapján hinni, és nem csak akkor, amikor azok a saját szemeik láttára történnek. Hasonlóképpen Isten gondoskodott arról, hogy a Jézus és az apostolok által véghez vitt csodákról is készüljenek írott tanúságtételek minden későbbi nemzedék számára. Az újszövetségi szentírást olvasva mi is ezek alapján hihetünk, akkor is, ha nem látunk csodákat a saját szemeinkkel. Ahogy ezt János apostol evangéliuma végén megfogalmazza:
Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (János 20:30–31)
Ugyanebben a fejezetben olvasunk arról, hogy Jézus megdorgálta Tamást, mivel nem volt hajlandó elhinni, hogy Jézus feltámadt, mert ő maga nem látta őt (János 20:24–29). Jézus nem várta el Tamástól, hogy vakon higgyen. Volt elég alapja arra, hogy elhiggye, hogy Jézus feltámadt, hiszen hallotta a többi apostol tanúságtételét. Jézus figyelmeztetése ránk is érvényes. A Bibliában mi is sokat olvashatunk Isten csodálatos cselekedeteiről. Ne akarjunk valami láthatót, megfoghatót – higgyünk a Szentírás alapján!
2 A csodákon kívüli egyéb fontos jelek
Mint említettük, sokan hivatkoznak csodákra mint annak egyértelmű bizonyítékára, hogy egy prédikátor, lelkipásztor vagy gyülekezet Istentől való. Ahogy azonban láttuk, csodákat lehet utánozni és vissza lehet élni velük; így pedig sokakat meg lehet téveszteni. Éppen ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor ilyen dolgokat hallunk vagy látunk.
Nagy segítség, hogy Jézus beszélt más jelekről is, amelyek alapján egy őszinte kereső vagy hívő felismerheti, hogy hitelesek‑e azok az emberek, akik azt állítják, hogy Isten munkálkodik rajtuk keresztül.
2.1 Szeretet
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:34–35)
A testvérszeretetet nem lehet utánozni. Annak, hogy úgy tudjuk szeretni egymást, ahogyan Jézus tette, előfeltétele az Isten iránti teljes odaadás és a testvéreink életében való részvétel. Ez a bibliai gyülekezetben meg is valósult: a keresztények testvéri közösségben éltek, naponta életüket adva egymásért. Jézus ma is ezt várja követőitől. Ezzel szemben manapság sok gyülekezet van, ahol állítólag nagy csodák történnek, de a testvéri szeretet hiányzik. Pedig Jézus ez utóbbit nevezte egyértelmű jelnek, amelyből a világ felismerheti, kik valóban az ő tanítványai.
2.2 Egység
A testvéri szeretet mellett egy másik fontos jel a hívők egysége:
De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (János 17:20–21)
Jézus azért imádkozott, hogy a hívők egyek legyenek, ahogyan ő is egy az Atyával. Ez az egység csak akkor létezhet, ha minden hívő kész alárendelni magát Jézusnak és nem ragaszkodik saját elképzeléseihez és kívánságaihoz. Felületes egyetértés csupán néhány úgynevezett lényeges dologban (pl. Szentháromság, hit általi üdvösség, a Biblia Isten szava stb.) nem az az egység, amiért Jézus imádkozott. Ilyet a világban is lehet találni. A keresztények közötti egység azért egyedülálló, mert ők egy szív és egy lélek (Apostolok cselekedetei 4:32). Ez csak úgy érhető el és tartható fenn, ha őszintén törekednek arra, hogy mélyen megismerjék egymást és időt szánjanak egymásra – más szóval úgy szeressék egymást, ahogyan Jézus tette. Mivel ezt a mély egységet nem lehet külsőleg lemásolni, ez egy másik félreérthetetlen jele Isten munkájának.
Vigyázzunk tehát, hogy ne tévesszenek meg a Jézus nevében tett csodajelek. Keressük Isten munkálkodásának igazi jeleit: az Isten igéje iránti engedelmességet, alázatot, szent életet, testvéri szeretetet és egységet.