XI. rész: Is­ten­ér­vek – Kö­vet­kez­te­té­sek

Az is­ten­ér­vek­ről szó­ló so­ro­za­tunk­ból lát­ha­tó, hogy Is­ten lé­te­zé­sé­nek kér­dé­sét nem le­het egy­sze­rű­en fél­re­tol­ni. Az elő­ző írá­sa­ink­ban fel­so­ra­koz­ta­tott sok szem­pont mu­tat­ja, hogy Is­ten lé­te­zé­sé­nek be­lá­tá­sa na­gyon kö­zel áll em­be­ri ter­mé­sze­tünk­höz. A leg­na­gyobb aka­dály a be­lá­tás út­já­ban több­nyi­re nem az ér­vek hi­á­nya, ha­nem a be­lá­tás kö­vet­kez­mé­nye­i­től való fé­le­lem.

Amint azt már az ele­jén je­lez­tük, az írá­sunk­ban sze­rep­lő ér­vek nem ad­ják Is­ten lé­té­nek vi­tat­ha­tat­lan bi­zo­nyí­té­kát. Cé­lunk az volt ve­lük, hogy meg­mu­tas­suk: Is­ten lé­té­nek kér­dé­sét nem le­het olyan egy­sze­rű­en a szo­ká­sos el­len­ve­té­sek­kel fél­re­ten­ni. Azok­nak az em­be­rek­nek akar­tunk se­gí­te­ni, akik őszin­tén ke­re­sik az igaz­sá­got, hogy fel­is­mer­jék, Is­ten lé­té­nek gon­do­la­ta nem áll messze em­be­ri ter­mé­sze­tünk­től. Az ese­tek több­sé­gé­ben Is­ten el­fo­ga­dá­sá­nak leg­na­gyobb aka­dá­lya nem az ér­vek hi­á­nya, ha­nem a be­lá­tás kö­vet­kez­mé­nye­i­től való fé­le­lem, és an­nak a vágy­nak hi­á­nya, hogy az em­ber meg­ta­pasz­tal­ja az Is­ten­nel való kap­cso­la­tot.

Ez mind­an­nak az el­uta­sí­tá­sát je­len­ti, ami vele el­len­ke­zik, il­let­ve aka­dá­lyoz en­gem ab­ban, hogy hoz­zá jus­sak. Sok em­ber csak le­mon­dást lát az Is­ten­nel való kap­cso­lat­ban, de nem fon­tol­ja meg, hogy csak azok­ról a dol­gok­ról kell le­mon­da­nunk, ame­lyek éle­tünk be­tel­je­se­dé­sé­nek el­éré­sé­ben aka­dá­lyoz­nak min­ket, és hogy csak a sze­re­tő Is­ten ké­pes be­töl­te­ni az em­ber min­den szük­ség­le­tét.

Min­den em­ber lel­ke mé­lyén egy Is­ten ala­kú űr van. (Pas­cal)

Mert aki meg akar­ja men­te­ni az éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, meg­ta­lál­ja azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri, lel­ké­ben pe­dig kárt vall? Vagy mit ad­hat az em­ber vált­ság­dí­jul a lel­ké­ért? (Máté 16:25–26)

En­ge­del­mes­ked­je­tek azért Is­ten­nek, de áll­ja­tok el­len az ör­dög­nek, és el­fut tő­le­tek. Kö­ze­led­je­tek Is­ten­hez, és ő kö­ze­led­ni fog hoz­zá­tok. Tisz­tít­sá­tok meg a ke­ze­te­ket, ti bű­nö­sök, és szen­tel­jé­tek meg a szí­ve­te­ket, ti két­lel­kű­ek. (Ja­kab le­vél 4:7–8)

[…] (Is­ten) azt akar­ja, hogy min­den em­ber üd­vö­zül­jön, és el­jus­son az igaz­ság meg­is­me­ré­sé­re. (1 Ti­mó­te­us le­vél 2:4)

[…] hogy ke­res­sék az Is­tent, hát­ha ki­ta­pint­hat­ják és meg­ta­lál­hat­ják, hi­szen nincs messzi­re egyi­künk­től sem, mert őben­ne élünk, moz­gunk és va­gyunk. Ahogy a ti köl­tő­i­tek kö­zül is mond­ták né­me­lyek: „Bi­zony, az ő nem­zet­sé­ge va­gyunk.” (Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 17:27–28)

[…] bi­zony, ha böl­cses­sé­gért ki­ál­tasz, és han­go­san ké­red az ér­tel­met, ha úgy ke­re­sed azt, mint az ezüs­töt, és úgy ku­ta­tod, mint az el­rej­tett kin­cse­ket, ak­kor meg­ér­ted, mi az ÚR fé­lel­me, és rá­jössz, mi az is­ten­is­me­ret. Csak az ÚR ad böl­cses­sé­get, szá­já­ból is­me­ret és ér­te­lem szár­ma­zik. (Pél­da­be­szé­dek 2:3–6)

Kér­je­tek, és ada­tik nek­tek, ke­res­se­tek, és ta­lál­tok, zör­ges­se­tek, és meg­nyit­ta­tik nek­tek. Mert aki kér, mind kap, aki ke­res, ta­lál, és a zör­ge­tő­nek meg­nyit­ta­tik. (Máté 7:7–8)

Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. (Máté 11:28)

Íme, az ajtó előtt ál­lok, és zör­ge­tek: ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és ki­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és vele va­cso­rá­lok, ő pe­dig én­ve­lem. (Je­le­né­sek 3:20)