Ka­rá­csony – de ki gon­dol Jé­zus­ra?

Ka­rá­csony – ho­gyan akar­ja Jé­zus, hogy el­jö­ve­te­le fe­let­ti örö­mün­ket ki­fe­jez­zük? Ta­lá­lunk ala­pot az Új­szö­vet­ség­ben Jé­zus szü­le­té­sé­nek meg­ün­nep­lé­sé­re vagy po­gány hát­te­re van en­nek az ün­nep­nek?

1 Mi jut eszed­be a ka­rá­csony­ról?

A leg­több em­ber szá­má­ra a ka­rá­csony el­ső­sor­ban csa­lá­di ün­nep. A csa­lád tag­jai – leg­alább ezen az es­tén – meg­ta­pasz­tal­ják az össze­tar­to­zás ér­zé­sét: ün­ne­pi va­cso­ra, aján­dé­kok a fe­nyő­fa alatt, ka­rá­cso­nyi ének­lés. Ki ne is­mer­né azon­ban a ké­szü­lő­dés­sel együtt járó stresszt? So­kak­nak nincs ide­jük azon gon­dol­koz­ni, hogy mi­vel sze­rez­het­nénk va­ló­ban örö­möt egy­más­nak. Ami­att nyug­ta­lan­kod­nak, hogy ne­hogy va­la­ki­nek el­fe­lejt­se­nek ka­rá­cso­nyi és új­évi ké­pes­la­pot kül­de­ni, vagy hogy idő­ben si­ke­rül­jön meg­ven­ni min­den aján­dé­kot.^[1] Sok a mun­ka: ün­ne­pi éte­lek ké­szí­té­se, nagy­ta­ka­rí­tás stb. Töb­ben sza­kí­ta­nak időt el­mél­ke­dés­re, ka­rá­cso­nyi kon­cer­tek­re, sü­te­mény­sü­tés­re, ka­rá­csony­fa­dí­szek ké­szí­té­sé­re, aján­dé­kok be­szer­zé­sé­re, stb. – de mind­ez mi­ért?

Bi­zo­nyos nyel­vek­ben a ka­rá­csony szó je­len­té­se mu­tat­ja, hogy ere­de­ti­leg az em­be­rek Jé­zus tisz­te­le­té­re jöt­tek össze ün­ne­pel­ni.^[2] Fel­me­rül azon­ban a kér­dés: tanítja‑e az Új­szö­vet­ség, hogy Jé­zus szü­le­té­sét kü­lön­le­ges ün­nep­nek kell tar­ta­ni. Ha nem, ak­kor nem te­kint­he­tő ke­resz­té­nyi­nek, és el kell uta­sí­ta­nunk.

2 Az evan­gé­li­u­mok nem tu­dó­sí­ta­nak Jé­zus szü­le­té­si ide­jé­ről

Jé­zus nem té­len szü­le­tett: sem de­cem­ber­ben, sem ja­nu­ár­ban. A me­ző­kön pász­to­rok ta­nyáz­tak a nyá­ja­ik­kal (Lu­kács 2:8). Ha­bár a pa­lesz­tin tél me­le­gebb, mint az eu­ró­pai, a hi­deg mi­att még­is akol­ban tart­ják a nyá­jat ok­tó­ber vé­gé­től fog­va. Jé­zus sza­vai is ta­nú­sít­ják, hogy meg­le­he­tő­sen hi­deg volt té­len Pa­lesz­ti­ná­ban:

„Imád­koz­za­tok, hogy ne kell­jen té­len, sem szom­ba­ton me­ne­kül­nö­tök.” (Máté 24:20)

Az is igen va­ló­szí­nűt­len, hogy té­len tart­sa­nak egy olyan nép­szám­lá­lást, amely mi­att egész csa­lá­dok­nak – be­le­ért­ve a ter­hes asszo­nyo­kat, kis­gyer­me­ke­ket – kell szü­lő­he­lyük­re vissza­men­ni­ük.

3 Az első szá­za­di ke­resz­té­nyek szá­má­ra a de­cem­ber 25‑i ka­rá­cso­nyi ün­nep­lés tel­je­sen is­me­ret­len volt

A po­gány Ró­mai Bi­ro­da­lom te­rü­le­tén a II-III. szá­zad­ban a Mit­rász-val­lás (per­zsa ere­de­tű Nap­is­ten-kul­tusz) volt a leg­el­ter­jed­tebb. En­nek ré­sze­ként de­cem­ber 25-én ün­ne­pel­ték a téli nap­for­du­lót. Azon­ban már a Mit­rász-kul­tusz meg­je­le­né­se előtt is be­vett gya­kor­lat volt, hogy a ró­mai csá­szá­rok temp­lo­mo­kat szen­tel­tek a „Sol Invictus”-nak (a le­győz­he­tet­len Nap­nak), és az új­já­éle­dő győz­tes Na­pot ün­ne­pel­ték.

Nagy Kons­tan­tin (285–337) kí­sér­le­tet tett arra, hogy a po­gány Ró­mai Bi­ro­dal­mat kü­lön­bö­ző ke­resz­tény ele­mek át­vé­te­lé­vel erő­sít­se meg. El­ér­te, hogy a Nap-imá­dat ün­ne­pét Jé­zus szü­le­té­se ün­ne­pé­nek nyil­vá­nít­sák.^[3]

Krisz­tus ma­gát a vi­lág vi­lá­gos­sá­gá­nak val­lot­ta (Já­nos 8:12), és a ke­resz­té­nyek ek­ként tisz­te­lik őt – azon­ban ün­ne­pi szer­tar­tá­sok nél­kül!

Az egy­ház­tör­té­ne­lem né­hány ki­emel­ke­dő alak­já­nak meg­nyil­vá­nu­lá­sai jól bi­zo­nyít­ják az ün­nep po­gány hát­te­rét. Az egyik egy­ház­atya, Amb­ró­zi­usz pél­dá­ul ezt mond­ta: „Krisz­tus a mi új Na­punk.” Au­gusz­ti­nusz el­ren­del­te, hogy – el­len­tét­ben a po­gá­nyok­kal – ezen a na­pon ne a Na­pot, ha­nem an­nak te­rem­tő­jét imád­ják. Nagy Leó azért kri­ti­zált né­me­lye­ket, mert a ka­rá­csonyt Jé­zus szü­le­té­sé­nek nap­ja he­lyett a Nap szü­le­té­se­ként ün­ne­pel­ték.

4 Ho­gyan akar­ja Jé­zus, hogy az ő el­jö­ve­te­le fe­let­ti örö­mün­ket ki­fe­jez­zük?

Ért­he­tő az a vágy, hogy Is­ten em­ber­ré lé­te­le fe­let­ti örö­mün­ket és há­lán­kat ki sze­ret­nénk fe­jez­ni. Fel kell azon­ban ten­nünk a kér­dést: Jé­zus ho­gyan sze­ret­né, hogy ezt te­gyük? A Bib­li­á­ban sem­mi­lyen uta­lás sincs arra, hogy a ke­resz­té­nyek kü­lön­le­ges for­mák­kal vagy egy konk­rét na­pon ün­ne­pel­ték vol­na Jé­zus szü­le­té­sét. Sőt, in­kább azt ta­lál­juk, hogy az ilyen jel­le­gű ün­nep­lést ha­tá­ro­zot­tan el­uta­sí­tot­ták (Ag­gód­va fi­gyel­tek a na­pok­ra, hó­na­pok­ra, az év­sza­kok­ra és az esz­ten­dők­re. At­tól fél­te­lek ti­te­ket, hogy ta­lán hi­á­ba fá­ra­doz­tam ér­te­tek. (Gala­ta le­vél 4:8–11;)Galata le­vél 4:8–11; Ko­los­sé le­vél 2:16–17).

Jé­zus így vá­la­szolt: „Ha va­la­ki sze­ret en­gem, az meg­tart­ja az én igé­met; azt pe­dig az én Atyám is sze­ret­ni fog­ja, és el­me­gyünk hoz­zá, és szál­lást ké­szí­tünk ma­gunk­nak nála.” (Já­nos 14:23)

A Jé­zus irán­ti sze­re­tet ab­ban nyil­vá­nul meg, hogy na­pon­ta kap­cso­lat­ban va­gyunk vele, és ko­mo­lyan ke­res­sük az aka­ra­tát éle­tünk­re néz­ve.

Az­után így szólt mind­nyá­juk­hoz: „Ha va­la­ki én­utá­nam akar jön­ni, ta­gad­ja meg ma­gát, ve­gye fel na­pon­ként a ke­reszt­jét, és kö­ves­sen en­gem. Mert aki meg akar­ja men­te­ni az éle­tét, el­vesz­ti, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, meg­men­ti azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri, ön­ma­gát pe­dig el­vesz­ti vagy rom­lás­ba vi­szi? (Lu­kács 9:23–25)

Nem az a cé­lunk, hogy meg­re­for­mál­juk a ka­rá­csony ha­gyo­má­nyát, ha­nem hogy min­den­kit az iga­zi ke­resz­tény­ség­re hív­junk. El­fo­ga­dod ezt a meg­hí­vást? Sze­ret­nénk ve­led együtt kö­vet­ni Krisz­tust.

Jé­zus volt Is­ten leg­na­gyobb aján­dé­ka, aki­ben leg­tö­ké­le­te­seb­ben nyil­vá­ní­tot­ta ki sze­re­te­tét. Azért jött, hogy Is­tent szol­gál­ja, és a leg­na­gyobb aján­dé­kot ígé­ri ne­künk: az örök éle­tet. Sze­re­tet­re, meg­bo­csá­tás­ra, öröm­re és bé­kes­ség­re akar min­ket ta­ní­ta­ni.

Mit gon­dolsz er­ről az aján­dék­ról?

Eze­ket azért mon­dom nek­tek, hogy bé­kes­sé­ge­tek le­gyen én­ben­nem. A vi­lá­gon nyo­mo­rú­sá­go­tok van, de bíz­za­tok: én le­győz­tem a vi­lá­got. (Já­nos 16:33)