Min­den ke­resz­tény egy­sé­ge

A kö­vet­ke­ző írá­sunk­ból ki­de­rül, mi­ért hisszük és ho­gyan ért­jük, hogy az egy­ség, ami­ért Jé­zus imád­ko­zott je­len van az Egy­ház­ban. Nem­csak ta­ní­tás­ban, ha­nem a min­den­na­pi élet dol­ga­i­ban és lel­kü­let­ben is egy­ség van a ke­resz­té­nyek kö­zött.

1 A hí­vők egy­sé­ge Is­ten aka­ra­ta

Én azt a di­cső­sé­get, ame­lyet ne­kem ad­tál, ne­kik ad­tam, hogy egyek le­gye­nek, ahogy mi egyek va­gyunk: én őben­nük és te én­ben­nem, hogy tel­je­sen eggyé le­gye­nek, hogy fel­is­mer­je a vi­lág, hogy te küld­tél el en­gem, és úgy sze­ret­ted őket, aho­gyan en­gem sze­ret­tél. (Já­nos 17:22–23)

Jé­zus­nak ez az imá­ja – a ta­nít­vá­nyai kö­ré­ben mon­dott utol­só sza­vai – mu­tat­ja ne­künk, mennyi­re fon­tos volt szá­má­ra a ta­nít­vá­nyai kö­zöt­ti egy­ség. Az a mély, fel­old­ha­tat­lan egy­ség, ami Jé­zust az Atyá­val össze­kö­töt­te és össze­kö­ti, egy­szer­re for­rá­sa és mér­cé­je a ta­nít­vá­nyok kö­zöt­ti egy­ség­nek. A ta­nít­vá­nyok egy­sé­ge a Szent­há­rom­sá­gos Is­ten mun­ká­ja. Az Ő oszt­ha­tat­lan ter­mé­sze­te így vá­lik lát­ha­tó­vá gyer­me­kei kö­zös­sé­gé­ben.

Imá­já­ban Jé­zus kéri az Atyát, hogy a ta­nít­vá­nyok kö­zöt­ti egy­ség azok­kal is meg­va­ló­sul­has­son (Já­nos 17:11.17–24), akik majd hall­gat­nak sza­vuk­ra, azaz min­den kor ke­resz­té­nye­i­vel (Já­nos 17:20–21). Ez a tö­ké­le­tes pél­da mu­tat­ja, hogy a ta­nít­vá­nyok kö­zöt­ti egy­ség mély­sé­gé­nek nincs meg­sza­bott ha­tá­ra, mi­vel az Atyá­nak a Fi­ú­hoz való vi­szo­nya a min­ta. Ahogy az Atya egy a Fi­ú­val és a Fiú egy az Atyá­val, nincs köz­tük sem­mi, ami el­sza­kít­hat­ná őket egy­más­tól, úgy a ta­nít­vá­nyok is egyek le­het­nek a Fiú ál­tal.

Ez az egy­ség lé­te­ző va­ló­ság, jel a vi­lág­nak, az igaz­sá­got ke­re­ső em­be­rek­nek, nem pe­dig tá­vo­li, el­ér­he­tet­len cél.

Jé­zus tisz­tá­ban volt az­zal, hogy bű­nös em­be­re­kért imád­ko­zik. A meg­vál­tás­ból fa­ka­dó­an még­is le­he­tő­ség nyí­lik arra, hogy azok az em­be­rek, akik ke­re­sik az Atyá­val való mély egy­sé­get, egy­más­sal is egy­ség­re jus­sa­nak. Az élő Is­ten­nel való kö­zös­ség Krisz­tus és a Szel­lem ál­tal lét­re­hoz­za az egy­sé­get, a sze­re­tet kö­te­lé­két. A Fi­ú­nak az Atyá­hoz való vi­szo­nyát fel­té­tel nél­kü­li bi­za­lom, ha­tár­ta­lan sze­re­tet és min­den ál­do­zat­ra kész en­ge­del­mes­ség ha­tá­roz­ta meg. Ez az útja min­den kor Krisz­tus-kö­ve­tő­jé­nek. A meg­té­rés­sel Is­ten vá­gyat ad arra, hogy az em­ber a tel­jes éle­tét az ő ke­zé­be te­gye és át­en­ged­je az a fe­let­ti irá­nyí­tást, azo­no­sul­jon az Atya aka­ra­tá­val.

Egy­nek len­ni Krisz­tus­sal a Bib­lia sze­rint azt is je­len­ti, hogy a ke­resz­té­nyek egy­más­sal is egy­ség­ben van­nak.

Akik pe­dig hall­gat­tak a sza­vá­ra, meg­ke­resz­tel­ked­tek […] Min­den­nap áll­ha­ta­to­san, egy szív­vel, egy lé­lek­kel vol­tak a temp­lom­ban […] (Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 2:41.46)

A hí­vők egész gyü­le­ke­ze­te pe­dig szí­vé­ben és lel­ké­ben egy volt. (Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 4:32)

Mi­vel az első ke­resz­té­nyek ke­res­ték a kö­zös­sé­get Is­ten­nel és a töb­bi hí­vő­vel, Is­ten össze tud­ta őket ve­zet­ni, még ha kü­lön­bö­ző hát­tér­ből is jöt­tek. Ugyan­úgy le­het­sé­ges ez ma is, ha az em­be­rek őszin­tén ke­re­sik Is­tent.

2 A hí­vők egy­sé­ge a ta­ní­tás­ban

Ezek­ből az igék­ből vi­lá­go­san ki­tű­nik, hogy mi­lyen nagy je­len­tő­sé­ge van a Krisz­tus­tól vett apos­to­li ta­ní­tás meg­is­me­ré­sé­nek.

Ők pe­dig ki­tar­tó­an részt vet­tek az apos­to­li ta­ní­tás­ban […] (Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 2:42)

[…] tel­jes kész­ség­gel fo­gad­ták az igét, és nap­ról nap­ra ku­tat­ták az Írá­so­kat, hogy igaz‑e […] (Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 17:11)

De te ma­radj meg ab­ban, amit ta­nul­tál, és ami­ről meg­bi­zo­nyo­sod­tál, tud­ván, kik­től ta­nul­tad, mi­vel gyer­mek­sé­ged­től is­me­red a szent írá­so­kat, ame­lyek bölccsé te­het­nek té­ged az üd­vös­ség­re a Krisz­tus Jé­zus­ba ve­tett hit ál­tal. A tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett, és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban való ne­ve­lés­re; hogy az Is­ten em­be­re tö­ké­le­tes és min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett le­gyen. (2 Ti­mó­te­us le­vél 3:14–17)

Is­ten Szel­lem min­den ke­resz­tényt és Is­tent ke­re­ső em­bert el­ve­zet a he­lyes ta­ní­tás­ra.

[…] ami­kor azon­ban el­jön ő, az igaz­ság Lel­ke, el­ve­zet ti­te­ket a tel­jes igaz­ság­ra; mert nem ön­ma­gá­tól szól, ha­nem azo­kat mond­ja, ami­ket hall, és az el­jö­ven­dő dol­go­kat is ki­je­len­ti nek­tek. (Já­nos 16:13)

Ő az, aki al­kal­mas­sá te­szi a meg­vál­tott és en­ge­del­mes­ked­ni aka­ró hí­vő­ket, hogy a ta­ní­tás­ban, az ige meg­ér­té­sé­ben, ér­tel­me­zé­sé­ben is egy­ség­re jus­sa­nak, hi­szen ők „szel­lem­ben és igaz­ság­ban” akar­ják imád­ni az Atyát. (Já­nos 4:23–24).

Ért­he­tet­len az a fel­fo­gás, hogy Is­ten Szel­le­me lé­nye­ges kér­dé­sek­ben (elveszíthetjük‑e az üd­vös­sé­gün­ket, ele­ve el­ren­de­lés, pá­pa­ság, té­ved­he­tet­len­ség, szen­tek köz­ben­já­rá­sa stb.) kü­lön­bö­ző meg­győ­ző­dés­re ve­zet­né a nyi­tott, igaz­ság­sze­re­tő em­be­re­ket. Hi­szen ő azt akar­ja, hogy min­den ke­resz­tény el­jus­son az…

[…] Is­ten Fia meg­is­me­ré­sé­nek egy­sé­gé­re, a fel­nőtt­kor­ra, a Krisz­tus tel­jes­sé­gét el­érő nagy­ko­rú­ság­ra, hogy töb­bé ne le­gyünk kis­ko­rú­ak, akik min­den­fé­le ta­ní­tás sze­lé­ben ide-oda há­nyód­nak és sod­ród­nak az em­be­rek csa­lá­sá­tól […] (Efe­zus le­vél 4:13–14)

A he­lyes ta­ní­tás­tól való el­té­ve­lye­dés kez­det­től fog­va va­lós ve­szély volt. Ezért fi­gyel­mez­tet Jé­zus és az apos­to­lok is, hogy le­gyünk ébe­rek és le­gyünk ké­pe­sek meg­kü­lön­böz­tet­ni az iga­zat a ha­mis­tól.

Ti­mó­te­us, őrizd meg a rád bí­zott kin­cset. For­dulj el a ha­zug mó­don is­me­ret­nek ne­ve­zett szent­ség­te­len, üres be­szé­dek­től és el­len­ve­té­sek­től […] (1 Ti­mó­te­us le­vél 6:20)

Ha va­la­ki tév­ta­no­kat hir­det, és nem tart­ja ma­gát a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus egész­sé­ges be­szé­dé­hez és a ke­gyes­ség­hez illő ta­ní­tás­hoz, az fel­fu­val­ko­dott, és nem tud sem­mit […] (1 Ti­mó­te­us le­vél 6:3–4)

Az ilye­nek a ke­gyes­ség lát­sza­tát meg­őr­zik ugyan, de an­nak az ere­jét meg­ta­gad­ják. For­dulj el te­hát ezek­től. (2 Ti­mó­te­us le­vél 3:5)

Az egy­ség fon­tos­sá­gát már az Ószö­vet­ség­ben is fel­is­mer­ték.

Za­rán­dok­ének. Dá­vi­dé. Ó, mily szép és mily gyö­nyö­rű­sé­ges, ha a test­vé­rek egyet­ér­tés­ben él­nek! Olyan ez, mint mi­kor a drá­ga olaj a fej­ről le­csor­dul a sza­káll­ra, Áron sza­kál­lá­ra, amely leér kön­tö­se gal­lér­já­ra. Olyan, mint a Her­món har­mat­ja, amely le­száll a Sion he­gyé­re. Csak oda küld az ÚR ál­dást és éle­tet min­den­kor. (Zsol­tár 133)

Az én né­pem lesz­nek, én pe­dig Is­te­nük le­szek. Egy szí­vet és egy utat adok ne­kik, hogy en­gem fél­je­nek min­den­kor, és jó dol­guk le­gyen ne­kik is meg utó­da­ik­nak is. (Je­re­mi­ás 32:38–39)

3 A hí­vők egy­sé­ge élet­kér­dé­sek­ben, lel­kü­let­ben

A ke­resz­té­nyek kö­zöt­ti egy­ség nem ér­zel­mi egy­ség (pl. kö­zös di­cső­í­tés), ha­nem olyan gya­kor­la­ti kér­dé­sek­ben is meg­nyil­vá­nul, hogy mire köl­tik a pén­zü­ket (Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 4:32) , il­let­ve ho­gyan hasz­nál­ják az ide­jü­ket. Nem kor­lá­to­zó­dik csu­pán a ta­ní­tás­ra, ha­nem lel­kü­let­be­li egy­sé­get is je­lent.

[…] ak­kor te­gyé­tek tel­jes­sé örö­mö­met az­zal, hogy ugyan­azt akar­já­tok: ugyan­az a sze­re­tet le­gyen ben­ne­tek, egyet akar­va ugyan­ar­ra tö­re­ked­je­tek. (Fi­lip­pi le­vél 2:2)

Kér­lek te­hát ti­te­ket: le­gye­tek az én kö­ve­tő­im! Ezért küld­tem el hoz­zá­tok Ti­mó­te­ust, aki sze­re­tett és hű gyer­me­kem az Úr­ban, aki em­lé­kez­tet­ni fog ti­te­ket arra: ho­gyan élek Krisz­tus Jé­zus­ban, és ho­gyan ta­ní­tok min­den gyü­le­ke­zet­ben. (1 Ko­rin­thus le­vél 4:16–17)

Kér­lek te­hát ti­te­ket én, aki fo­goly va­gyok az Úrért: él­je­tek ah­hoz az el­hí­va­tás­hoz mél­tón, amellyel el­hí­vat­ta­tok, tel­jes alá­za­tos­ság­gal, sze­líd­ség­gel és tü­re­lem­mel; vi­sel­jé­tek el egy­mást sze­re­tet­tel, igye­kez­ze­tek meg­tar­ta­ni a Lé­lek egy­sé­gét a bé­kes­ség kö­te­lé­ké­vel. Egy a test, és egy a Lé­lek, amint­hogy egy re­mény­ség­re kap­ta­tok el­hí­vást is: egy az Úr, egy a hit, egy a ke­reszt­ség, egy az Is­te­ne és Aty­ja min­de­nek­nek; ő van min­de­nek fe­lett és min­de­nek ál­tal és min­de­nek­ben. (Efe­zus le­vél 4:1–6)

A tü­re­lem és vi­gasz­ta­lás Is­te­ne pe­dig adja meg nek­tek, hogy egyet­ér­tés le­gyen kö­zöt­te­tek Jé­zus Krisz­tus aka­ra­ta sze­rint, hogy egy szív­vel, egy száj­jal di­cső­ít­sé­tek a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Is­te­nét és Aty­ját. (Róma le­vél 15:5–6)

Ez nem je­lent uni­for­miz­must, ha­nem hogy min­den egyes test­vér az Is­ten­től ka­pott aján­dé­kai és ké­pes­sé­gei sze­rint fá­ra­do­zik a gyü­le­ke­zet, Krisz­tus tes­te épí­té­sén (1 Ko­rin­thus le­vél 12:4.13 és Efe­zus le­vél 4:16). Min­den egyes tag egy­aránt szük­sé­ges (1 Ko­rin­thus le­vél 12:14–27).

A Bib­lia nem vá­laszt­ja el az el­mé­le­tet a gya­kor­lat­tól:

Te azon­ban kö­ve­tő­jé­vé let­tél az én ta­ní­tá­som­nak, élet­mó­dom­nak, szán­dé­kom­nak […] (2 Ti­mó­te­us le­vél 3:10)

A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ne­vé­re kér­lek ti­te­ket, test­vé­re­im, hogy mind­nyá­jan egy­fé­le­kép­pen szól­ja­tok, és ne le­gye­nek kö­zöt­te­tek sza­ka­dá­sok, ha­nem gon­dol­ko­dá­so­tok­ban és meg­győ­ző­dé­se­tek­ben jus­sa­tok egyet­ér­tés­re! (1 Ko­rin­thus le­vél 1:10)

Ha a hí­vők őszin­tén tö­re­ked­nek a sze­re­tet­re, az egy­ség is meg­va­ló­sul kö­zöt­tük. Ahol nincs egy­ség, ott sze­re­tet sin­csen.

Le­gye­tek te­hát Is­ten kö­ve­tői mint sze­re­tett gyer­me­kei, és él­je­tek sze­re­tet­ben, aho­gyan Krisz­tus is sze­re­tett min­ket, és ön­ma­gát adta ér­tünk ál­do­za­ti aján­dé­kul, Is­ten­nek ked­ves il­lat­ként. (Efe­zus le­vél 5:1–2)

Ar­ról fog­ja meg­tud­ni min­den­ki, hogy az én ta­nít­vá­nya­im vagy­tok, ha sze­re­ti­tek egy­mást. (Já­nos 13:35)