A ni­cea-kons­tan­ti­ná­po­lyi hit­val­lás, azaz Hi­szek­egy

A ko­rai szá­za­dok hit­val­lá­sai (az apos­to­li, a ni­­cea-kons­­tan­­ti­­ná­­po­­lyi és az Ata­­náz-féle hit­val­lás) kü­lön­fé­le té­ves ta­ní­tá­sok­kal szem­ben fo­gal­maz­ták meg a ke­resz­tény­ség ál­lás­pont­ját. Nem azért ír­ták őket, hogy min­den­re ki­ter­je­dő­en össze­fog­lal­ják a ke­resz­tény hi­tet. Mi­vel a hit az élő Is­ten­nel való kap­cso­lat, amely az élet min­den te­rü­le­tét át­hat­ja, nem is le­het né­hány pont­ban össze­fog­lal­ni.

1 A hit­val­lás tar­tal­ma és ke­let­ke­zé­se

Az előb­bi­ek ér­vé­nye­sek az úgy­ne­ve­zett ni­cea-kons­tan­ti­ná­po­lyi hit­val­lás­ra is (is­mer­tebb ne­vén: Hi­szek­egy), amely több­nyi­re Ári­usz (Kr. u. 250–336 kö­rül), egy volt ale­xand­ri­ai pres­bi­ter ta­ní­tá­sa­i­ra vá­la­szol. En­nek a hát­tér­nek az is­me­re­te se­gít a hit­val­lás egyes pont­ja­i­nak ér­tel­me­zé­sé­ben is, ame­lye­ket a hoz­zá­juk fű­zött láb­jegy­zet­ben tisz­tá­zunk.

Ári­usz ta­ní­tá­sa sze­rint a Fiú (aki Jé­zus­ban em­ber­ré lett) Is­ten első te­remt­mé­nye volt, te­hát volt idő, ami­kor nem lé­te­zett. Ári­usz ez­zel alap­ja­i­ban kér­dő­je­lez­te meg Jé­zus is­ten­sé­gét és a Szent­há­rom­ság bib­li­ai ta­ní­tá­sát. Ta­na­i­nak egyik leg­je­len­tő­sebb el­len­ző­je Ata­náz (Kr. u. 298–373 kö­rül) ale­xand­ri­ai püs­pök volt, aki­nek az úgy­ne­ve­zett Ata­náz-féle hit­val­lást tu­laj­do­ní­tot­ták.

A ni­cea-kons­tan­ti­ná­po­lyi hit­val­lást Kr. u. 381-ben ír­ták meg az I. kons­tan­ti­ná­po­lyi zsi­na­ton, ami­kor Ári­usz ta­nai to­vább­ra is ko­moly ve­szély­be so­dor­ták a Szent­há­rom­ság ta­ní­tá­sá­nak fenn­ma­ra­dá­sát. A zsi­nat a rö­vi­debb, a ni­ce­ai zsi­na­ton (Kr. u. 325-ben) meg­fo­gal­ma­zott ni­ce­ai hit­val­lás szö­ve­gét bő­ví­tet­te ki pél­dá­ul a Szent Szel­lem­re vo­nat­ko­zó pon­to­sí­tá­sok­kal. Ezt Ma­ke­do­ni­osz kons­tan­ti­ná­po­lyi püs­pök ta­ní­tá­sa tett szük­sé­ges­sé, aki sze­rint a Szent Szel­lem csu­pán te­rem­tény volt. Mind a ni­ce­ai, mind pe­dig a ni­cea-kons­tan­ti­ná­po­lyi hit­val­lás épít az apos­to­li hit­val­lás­ra.

A hit­val­lás a ko­rai ke­resz­tény­ség for­rá­sa­i­ból me­rít, ame­lyek meg­ha­tá­ro­zó­ak és ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dot­tak vol­tak a hit­val­lás meg­írá­sa­kor. Tar­tal­mi­lag te­hát egyet­ér­tünk vele. Ugyan­ak­kor tisz­tá­ban va­gyunk a hit­val­lás ke­let­ke­zé­si kö­rül­mé­nye­i­vel, va­la­mint a tör­té­nel­mi-po­li­ti­kai hát­tér­rel, ame­lyek­kel vi­szont nem tu­dunk azo­no­sul­ni. Ez kü­lö­nö­sen igaz a ke­resz­tény­ség ál­lam­val­lás­sá té­te­lé­re, el­vi­lá­gi­a­so­dá­sá­ra, va­la­mint a for­má­lis val­lás­gya­kor­lat­ra az egy­sze­rű és őszin­te ke­resz­tény élet he­lyett.

2 A hit­val­lás szö­ve­ge

Hi­szek egy Is­ten­ben, a min­den­ha­tó Atyá­ban,
menny­nek és föld­nek, min­den lát­ha­tó­nak és lát­ha­tat­lan­nak te­rem­tő­jé­ben.

Hi­szek az egy Úr­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban, Is­ten egy­szü­lött Fi­á­ban,
aki az Atyá­tól szü­le­tett az idők kez­de­te előtt.
Is­ten az Is­ten­től, vi­lá­gos­ság a vi­lá­gos­ság­tól,
va­ló­sá­gos Is­ten va­ló­sá­gos Is­ten­től.
Szü­le­tett, de nem te­remt­mény,
az Atyá­val egy­lé­nye­gű és min­den ál­ta­la lett.
Ér­tünk, em­be­re­kért, a mi üd­vös­sé­gün­kért le­szál­lott a menny­ből.
Meg­tes­te­sült a Szent­lé­lek ere­jé­ből Szűz Má­ri­á­tól
és em­ber­ré lett.
Pon­ci­us Pi­lá­tus alatt ér­tünk ke­reszt­re fe­szí­tet­ték,
kín­ha­lált szen­ve­dett és el­te­met­ték.
Har­mad­nap­ra fel­tá­ma­dott az Írá­sok sze­rint,
föl­ment a menny­be, ott ül az Atyá­nak jobb­ján,
de újra el­jön di­cső­ség­ben, ítél­ni élő­ket és hol­ta­kat,
és or­szá­gá­nak nem lesz vége.

Hi­szek a Szent­lé­lek­ben, Urunk­ban és él­te­tőnk­ben,
aki az Atyá­tól szár­ma­zik^[1],
akit épp­úgy imá­dunk és di­cső­í­tünk,
mint az Atyát és a Fiút,
Ő szólt a pró­fé­ták sza­vá­val.

Hi­szek az egy, szent, egye­te­mes^[2] és apos­to­li egy­ház­ban.

Val­lom az egy ke­reszt­sé­get a bű­nök bo­csá­na­tá­ra^[3].

Vá­rom a hol­tak föl­tá­ma­dá­sát
és az el­jö­ven­dő örök éle­tet. Ámen.