I. rész: A pá­pa­ság ha­tal­mi igé­nye – és ami­lyen­nek Jé­zus akar­ta az egy­há­zat

A pá­pa­ság ha­tal­mi igé­nye – mit mon­da­nak er­ről a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház hi­va­ta­los do­ku­men­tu­mai? És va­ló­já­ban mi­lyen­nek akar­ta Jé­zus az egy­há­zat? Er­ről lesz szó a pá­pa­ság­ról szó­ló so­ro­za­tunk első ré­szé­ben.

1 A pá­pa­ság ha­tal­mi igé­nye

Néz­zük elő­ször a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház hi­va­ta­los do­ku­men­tu­ma­it! Négy do­ku­men­tu­mot vá­lasz­tot­tunk ki:

1.  VIII. Bo­ni­fác pápa 1302-es „Unam Sanc­tam” kez­de­tű bul­lá­ja ugyan egy konk­rét po­li­ti­kai hely­zet­ben ke­let­ke­zett, záró mon­da­ta ma­ra­dan­dó dog­ma­ti­kai ki­je­len­tést tar­tal­maz.
2. Az I. Va­ti­ká­ni Zsi­nat dog­má­vá tet­te a pápa té­ved­he­tet­len­sé­gét.
3. A II. Va­ti­ká­ni Zsi­nat ugyan nem hir­de­tett ki dog­mát, de tel­jes mér­ték­ben meg­erő­sí­tet­te az I. Va­ti­ká­ni Zsi­nat dog­má­já­nak tar­tal­mát.
4. Az Egy­há­zi tör­vény­könyv­ből ki­de­rül, hogy a pá­pa­ság in­téz­mé­nye az egy­ház­jog szer­ves ré­szét ké­pe­zi.

Az aláb­bi­ak­ban ezek­ből a do­ku­men­tu­mok­ból idé­zünk kom­men­tár nél­kül.

1.1. Az „Unam Sanc­tam” bul­la, 1302

[…] Ezért az egy és egyet­len Egy­ház­nak csak egy tes­te és egy feje van, nem pe­dig két feje, mint egy szörny­nek; ez pe­dig Krisz­tus és Krisz­tus he­lyet­te­se, Pé­ter, ill. Pé­ter utód­jai, mi­vel az Úr, ami­kor Pé­ter­hez szólt, maga mond­ta: „Le­gel­tesd ju­ha­i­mat” (Já­nos 21:17), és a ju­ho­kál­ta­lá­nos­sá­gá­ra gon­dolt, nem bi­zo­nyos cso­port­já­ra, ami­ből is meg­ért­jük, hogy min­det őrá (Pé­ter­re) bíz­ta. Ezért ha a gö­rö­gök vagy má­sok azt mond­ják, hogy ők nin­cse­nek Pé­ter­re és utó­da­i­ra bíz­va, meg kell val­la­ni­uk, hogy nem tar­toz­nak Krisz­tus ju­hai közé, hi­szen Urunk azt mond­ja Já­nos­nál „egy nyáj van és egy pász­tor”.

[…] Ez a ha­ta­lom vi­szont, bár em­be­rek­nek ada­tott, és em­be­rek gya­ko­rol­ják azt, nem em­be­ri, ha­nem in­kább is­te­ni, ame­lyet az is­te­ni szó adott Pé­ter­nek és erő­sí­tett meg, neki és utó­da­i­nak, Ő, Akit Pé­ter meg­val­lott, maga az Úr, aki így szólt Pé­ter­hez: „Amit meg­kötsz a föl­dön, meg lesz köt­ve a menny­ben is” (Máté 16:16) stb. Ezért bár­ki, aki el­len­áll en­nek a ha­ta­lom­nak, amit Is­ten így ren­delt, Is­ten ren­de­lé­sé­nek áll el­len (Róma le­vél 13:2)

To­váb­bá ki­je­lent­jük, ki­hir­det­jük és de­fi­ni­ál­juk, hogy az üd­vös­ség­hez tel­jes­ség­gel szük­sé­ges, hogy min­den em­be­ri te­remt­mény alá­ves­se ma­gát a Ró­mai Pá­pá­nak.^[1]

1.2. Az I. Va­ti­ká­ni Zsi­nat „Pas­tor aeter­nus” című első hit­ta­ni ren­del­ke­zé­se Krisz­tus Egy­há­zá­ról, 1870

[3072] Az­ál­tal te­hát, hogy a ke­resz­tény hit kez­de­té­től ka­pott ha­gyo­mány­hoz hí­ven ra­gasz­ko­dunk, a szent zsi­nat he­lyes­lé­sé­vel üd­vö­zí­tő Is­te­nünk di­cső­sé­gé­re, a ka­to­li­kus val­lás fel­ma­gasz­ta­lá­sá­ra és a ke­resz­tény né­pek üd­vös­sé­gé­re ta­nít­juk, és ki­je­lent­jük, hogy egy, Is­ten­től ki­nyi­lat­koz­ta­tott dog­ma:

[3074] Ami­kor a ró­mai püs­pök „ex cat­hed­ra” (ta­ní­tói szé­ké­ből) be­szél, azaz, ami­kor min­den ke­resz­té­nyek pász­to­rá­nak és ta­ní­tó­já­nak a fel­ada­tát tel­je­sít­ve leg­fel­sőbb apos­to­li aka­ra­tá­nak nyil­vá­ní­tá­sá­val meg­ha­tá­roz­za, hogy egy-egy hit­be­li vagy er­köl­csi ta­ní­tást az egye­te­mes Egy­ház szá­má­ra kö­te­le­ző, ak­kor Szent Pé­ter sze­mé­lyén át meg­ígért is­te­ni se­gít­ség ré­vén az­zal a té­ved­he­tet­len­ség­gel bír, amellyel az is­te­ni Meg­vál­tó a hit­re vagy az er­köl­csök­re vo­nat­ko­zó ta­ní­tás meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra néz­ve Egy­há­zá­ét fel­ké­szült­té akar­ta ten­ni; ezért a ró­mai pápa ilyen ha­tá­ro­za­tai nem az Egy­ház be­le­egye­zé­se mi­att, ha­nem ön­ma­guk­ból ki­fo­lyó­lag meg­má­sít­ha­tat­la­nok.

[3075] Ha pe­dig va­la­ki ezen ha­tá­ro­za­tunk­nak el­lent­mon­da­ni mer, – ami­től Is­ten ment­sen – az le­gyen ki­kö­zö­sít­ve.^[2]

1.3 A II. va­ti­ká­ni zsi­nat „Lu­men gen­ti­um” kez­de­tű dog­ma­ti­kus kons­ti­tú­ci­ó­ja, 1964

A ró­mai pápa, a püs­pö­ki kol­lé­gi­um feje hi­va­tal­ból ren­del­ke­zik a té­ved­he­tet­len­ség­gel, ami­kor mint az összes Krisz­tus-hívő leg­főbb pász­to­ra és ta­ní­tó­ja, aki meg­erő­sí­ti test­vé­re­it a hit­ben (vö. Lu­kács 22:32), hit vagy er­kölcs kér­dé­sé­ben vég­ér­vé­nyes té­telt hir­det ki. Ezek a tan­be­li dön­té­sek ma­gá­ból a pá­pá­ból és nem az Egy­ház egyet­ér­té­sé­ből fa­ka­dó­an meg­má­sít­ha­tat­la­nok, mert a Szent­lé­lek Szent Pé­ter sze­mé­lyé­ben meg­ígért tá­mo­ga­tá­sá­val ter­jesz­tet­te elő, és ezért nem szo­rul­nak sen­ki más jó­vá­ha­gyá­sá­ra és nem tűr­nek más íté­lő­szék­hez való fel­leb­be­zést. Ilyen­kor ugyan­is a ró­mai pápa nem mint ma­gán­sze­mély nyil­vá­nít vé­le­ményt, ha­nem mint az egye­te­mes Egy­ház leg­főbb ta­ní­tó­ja, aki­ben egye­dül­ál­ló mó­don van meg az Egy­ház té­ved­he­tet­len­sé­gi ka­riz­má­ja, fej­ti ki vagy védi meg a ka­to­li­kus hit ta­ní­tá­sát.^[3]

1.4. Az egy­há­zi tör­vény­könyv (Co­dex Iu­ris Ca­no­ni­ci), 1983

331. kán. – A püs­pö­kök tes­tü­le­té­nek feje a ró­mai egy­ház püs­pö­ke, aki­ben tar­tó­san je­len van az a tiszt­ség, ame­lyet az Úr sa­já­to­san Pé­ter­nek adott meg, aki az első az apos­to­lok kö­zött; ez a tiszt­ség utó­da­i­ra is át­száll. Ez a püs­pök Krisz­tus hely­tar­tó­ja és ezen a föl­dön az egész egy­ház pász­to­ra; te­hát hi­va­ta­lá­nál fog­va leg­főbb, tel­jes, köz­vet­len és egye­te­mes ren­des ha­tal­ma van az egy­ház­ban, és ezt a ha­tal­mát min­dig sza­ba­don gya­ko­rol­hat­ja […]

333. kán. – 1. §. A ró­mai pápa hi­va­ta­lá­nál fog­va nem csu­pán az egész egy­ház fe­lett ren­del­ke­zik ha­ta­lom­mal, ha­nem az összes rész­egy­há­zak és azok cso­port­jai fö­lött is leg­főbb ren­des ha­tal­ma van, mely egy­szer­s­mind erő­sí­ti és vé­del­me­zi azt a sa­ját, ren­des és köz­vet­len ha­tal­mat, mellyel a rá­juk bí­zott rész­egy­ház­ban a püs­pö­kök ren­del­kez­nek […]

3. §. A ró­mai pápa íté­le­te vagy ha­tá­ro­za­ta el­len nincs sem fel­leb­be­zés, sem fel­fo­lya­mo­dás.^[4]

2 Mi­lyen­nek akar­ta Jé­zus az egy­há­zat?

De Jé­zus ma­gá­hoz hív­ta őket, és ezt mond­ta: Tud­já­tok, hogy a né­pek fe­lett zsar­no­kos­kod­nak fe­je­del­me­ik, és ve­ze­tő­ik ha­tal­mas­kod­nak raj­tuk. De kö­zöt­te­tek ne így le­gyen, ha­nem aki naggyá akar len­ni kö­zöt­te­tek, az le­gyen a szol­gá­tok, és aki kö­zöt­te­tek első akar len­ni, az le­gyen a rab­szol­gá­tok. Mert az Em­ber­fia sem azért jött, hogy neki szol­gál­ja­nak, ha­nem hogy ő szol­gál­jon, és éle­tét adja vált­sá­gul so­ka­kért. (Máté 20:25–28)

De ti ne hí­vas­sá­tok ma­ga­to­kat mes­ter­nek, mert egy a ti mes­te­re­tek, ti pe­dig mind­nyá­jan test­vé­rek vagy­tok. Atyá­tok­nak se szó­lít­sa­tok sen­kit a föl­dön, mert egy a ti Atyá­tok, aki a menny­ben van. Ne hí­vas­sá­tok ma­ga­to­kat ta­ní­tók­nak se, mert egy a ti ta­ní­tó­tok: a Krisz­tus. Aki pe­dig a leg­na­gyobb kö­zöt­te­tek, az le­gyen szol­gá­tok! Mert aki fel­ma­gasz­tal­ja ma­gát, meg­aláz­ta­tik, és aki meg­aláz­za ma­gát, fel­ma­gasz­tal­ta­tik. (Máté 23:8–12)

Jé­zus azért jött, hogy szol­gál­jon és oda­ad­ja ma­gát az em­be­re­kért. Ő ugyan­ezt az oda­adást vár­ja el és mun­kál­ja azok­ban, akik ké­szek el­ve­szí­te­ni ön­ma­gu­kat és őt kö­vet­ni. Jé­zus ta­nít­vá­nya­i­ként a mennyei Atya gyer­me­kei va­gyunk. Ő ké­pes­sé tesz min­ket arra, hogy test­vé­rek­ként sze­res­sük egy­mást. Min­den olyan kü­lönb­ség, amely eb­ben a vi­lág­ban az em­be­re­ket el­vá­laszt­ja egy­más­tól, az egy­ház­ban el­vesz­ti je­len­tő­sé­gét.

Krisz­tus­ban te­hát nincs zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad, nincs fér­fi, sem nő, mert ti mind­nyá­jan egyek vagy­tok Krisz­tus Jé­zus­ban. (Gala­ta le­vél 3:28)

Ez a test­vé­ri kap­cso­lat azt je­len­ti, hogy a ke­resz­té­nyek­nek csak egy aty­juk van, a mennyei. A Bib­lia csak egyet­len Szent­atyát is­mer:

… Szent Atyám, tartsd meg őket a te ne­ved ál­tal, ame­lyet ne­kem ad­tál, hogy egyek le­gye­nek, mint mi! (Já­nos 17:11)

Ha egy em­ber „Szent­atyá­nak” szó­lít­tat­ja ma­gát,^[5] az sem­mi­be ve­szi mind Jé­zus sza­va­it mind a Szent Szel­le­met, aki Is­ten gyer­me­kei kö­zött test­vé­ri sze­re­tet mun­kál.^[6]