PDF letöltése eBook (ePub) letöltése 

Ebben az írásunkban szeretnénk megosztani veled a hitünket, hogy Isten minden gyermekét egyformán szereti, és teljes kapcsolatot akar mindannyiukkal attól fogva, hogy döntést hoznak, hogy az Ő gyermekei akarnak lenni. Ezért Isten a megtéréskor késedelem nélkül kitölti a Szent Szellemet az ő szívükbe. Ez a Szent Szellem keresztség, ami Isten azonnali válasza a döntésünkre. Szeretnénk elmagyarázni bibliai igékre alapozva, hogy miért hisszük ezt, és rámutatni a karizmatikus, illetve a pünkösdi tanítás tévedéseire, amely a megtérést és a Szellemkeresztséget különválasztja egymástól.

1 A fogalom előfordulása és jelentése az Újszövetségben

A Szent Szellemben / Szent Szellemmel való keresztség kifejezés minden evangéliumban megtalálható: Máté 3:11;Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Márk 1:8;Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni. Lukács 3:16;János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket […] János 1:33.Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia. Keresztelő Jánosnak ezek a szavai Jézusra vonatkoznak: ő lesz az, aki Szent Szellemmel keresztel. Jézus nagyobb, mint János. János arra hívta az embereket, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg azokból, Jézus azonban mennyei erőt is képes adni, hogy követve őt, Istennek tetsző életet éljünk. Jánosnak ez az ígérete 30 pünkösdjén teljesedett be, amint Jézus előre, az ő mennybemenetele előtt megmondta (Apostolok cselekedetei 1:4–8Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”). Láthatjuk, hogy a tanítványok, akik a zsidóktól való félelmükben zárt ajtók mögött voltak (János 20:19Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”), a Szent Szellem kitöltetése után nagy bátorsággal és bölcsességgel hirdették az örömhírt.

2 A tanítványok kivételes helyzete: időkülönbség a megtérés és a Szent Szellem keresztség között

Az első tanítványok eldöntötték, hogy követik Krisztust, de a Szellemben való keresztségre várniuk kellett Kr.u. 30 pünkösdjéig. Erre a késleltetésre Jézus szavaiban találjuk meg a magyarázatot:

Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (János 16:7)

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg. (János 7:37–39)

Ahogy azt az igék mutatják, a tanítványok kivételes helyzetben voltak: habár eldöntötték, hogy követik Jézust, amikor megismerték őt, a Szent Szellemet csak később, Jézus mennybemenetele¹) után kapták meg. Várniuk kellett, mert a Szent Szellem még nem adatott (János 7:39Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.). Mihelyt azonban elküldetett a Szellem (azaz kijelentetett a harmadik Isteni Személy pünkösdkor) nem kellett többé várniuk azoknak, akik Jézus követése mellett döntöttek: késedelem nélkül betöltekezhettek a Szent Szellemmel.

3 A keresztények helyzete Kr.u. 30 pünkösdje után: Szent Szellem keresztség a megtéréskor – teljesség késedelem nélkül

Pünkösd után a megtérés és a Szent Szellem keresztség többé már nem két külön esemény. Ha valaki megnyitja a szívét, és behívja Istent az életébe, Isten azonnal lakozást vesz abban:

[…] én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. […] Jézus így válaszolt: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.” (János 14:16–17.23)

Jézus először a Szent Szellem elküldéséről beszél, hogy Ő örökké a hívőkkel lesz, azután pedig az Atyáról és magáról. Ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem befogadásával valójában a háromszemélyű Isten vesz lakozást bennünk. Ahogy az Atyának és Jézusnak sem csak egy része vesz lakozást bennünk a megtéréskor, úgy a Szent Szellem sem csak részlegesen töltetik ki a megtérő szívébe. Az egyetlen feltétel: szeretni Jézust, és megtartani az ő beszédét. Ebben az esetben Isten nem késlekedik a szeretetével, hanem azonnal jön, és kitölti azt a hívők szívébe:

[…] a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róma levél 5:5)

Nagyon messze áll Isten lényétől, hogy szeretetét csak mértékkel adja annak, aki vágyakozik Utána. Másrészről a Szent Szellem személy, akit nem lehet részekre osztani vagy adagolni, mint a vizet. Munkáját a Biblia gyakran hasonlítja a vízhez, ami megújít, felfrissít és csillapítja a szomjazó szomját, de soha nem olvasunk olyan igéket, hogy Isten a víznek először egy kis mennyiségét adja, és csak később árasztja ki bőséggel. Amikor az Ószövetség a víz képét használja a Szent Szellem ígéretére, mindig a teljesség fogalmaival él: Ézsaiás 32:14–16,Mert elhagyott lesz a kastély, elnémul a város lármája, a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre, ahol zebrák viháncolnak és nyájak legelésznek. Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. 44:1–5,De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! Ezt mondja az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam! Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Egyik ezt mondja majd: Én az ÚRé vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe írja: Az ÚRé vagyok, és dicsekedve említi Izráel nevét. 43:19–20,Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.20Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek […] 41:17–20,A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust. Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az ÚR keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette. 35:7,Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem. 55:1–2,Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! 58:11;Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Jóel 4:18;Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét. Ezékiel 47:1–12.Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad‑e emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. Visszafelé menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Halászok állnak majd ott, és Éngeditől Én-Eglaimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.

Mivel a Szent Szellem személy, vagy jelen van valakinek a szívében vagy nincs. Ha jelen van, akkor teljességgel jelen van, az Ő teljes lényével: következésképpen betölti az ember szívét.

Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk. De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. (Titusz levél 3:3–7, Károli Gáspár fordítás) 

A szövegösszefüggésben Pál a megtérésről beszél. Egykor engedetlenek voltunk, de Isten üdvözített (a görög szó eredeti jelentése: megmentett) minket az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása² által, akit kitöltött ránk bőséggel. Ez azt jelenti, hogy a megtérés és a Szellem bőséggel (azaz teljesen, mivel Isten bősége nem jelentheti azt, hogy a Szellemet csak részben adja) való kitöltetése nem vonatkozhat két külön eseményre, ami időkülönbséggel történik. Isten a bőséggel kitöltött Szellem megújítása által tart meg.

Ha valakire nem töltetett ki a Szellem bőséggel, az nem lett megmosva, megújítva, következésképpen nincs megváltva, megigazítva és nem örököse az örök életnek (7. vers[…] hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.).

Egy másik helyen Pál a Szellem bőséggel való kitöltetését a gyülekezet tagjává válással kapcsolja össze.

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (1 Korinthus levél 12:12–13)

A gyülekezet minden tagja egy Szellemmel itattatott meg. A megitattatni ismét erős kifejezése a teljességnek. Ahogy azt fent már említettük, a Szellem mint személy csak teljességgel tudja adni magát, és nem részekre osztva. Ha önmagát adja italul, akkor ezt teljességgel teszi, és NEM úgy, hogy először csak egy kortyot ad magából, és később mindent. Ilyen tanítás inkább illik a keleti gondolkodáshoz (Isten személytelen erő, energia), mint a személyes Istenhez, aki kinyilatkoztatta magát a Bibliában.

Ha a Szent Szellem kitöltetése két lépésből állna (először részben majd teljességgel), akkor az egyházban a keresztények két csoportjának vagy fajtájának kellene lennie, aszerint, hogy milyen mértékben birtokolják a Szellemet. Viszont az 1 Korinthus levél 12 nem ilyen képet ad az egyházról. Ha nagyobb szövegösszefüggést nézünk, Pál azt mondja, hogy az egyház minden egyes tagja nagyon értékes, mert ugyanaz a Szellem lakik benne, aki által Jézust Úrnak vallja, és akitől az ajándékokat kapta: 1 Korinthus levél 12:3–11.Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. Az ajándékokban, a szolgálatokban és a cselekedetekben különbségek vannak, de Pál egyáltalán nem beszél különbségekről a Szellem mértékében (részben vagy teljesen birtokolni), noha nagyon is ide illő volna megemlíteni a 4–6-os versekben,A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. ha ilyen megkülönböztetés létezne. A 8–10-es versekbenMert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. minden ajándék jele annak, hogy valaki Szellemmel teljes – nem csak a nyelveken szólás, ahogyan azt a pünkösdi/karizmatikus tanítás hangsúlyozza mint annak jelét, hogy valaki megkeresztelkedett a Szent Szellemmel.

A Róma levél 8:1–17Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. is kizárja a két csoportos kereszténységet. Pál az emberek két csoportját hasonlítja itt össze, és nem keresztények csoportjait. Vannak emberek, akik test szerint élnek: ők Istennel való ellenségeskedésben élnek, nem lehetnek kedvesek Neki, és meg fognak halni. Ők nem keresztények. Nincsen testi kereszténység (ahogy általában a pünkösdi/karizmatikus tanítás a Szent Szellem keresztség nélküli „keresztényeket” nevezi).³ A másik csoport azok, akik Szellem szerint élnek (a 4. versben[…] hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Pál magát is ebbe a csoportba sorolja). Ők harcolnak a bűnök ellen, azaz megölik a test cselekedeteit és Isten Szelleme által vezetettek. Csak ők Isten gyermekei. Isten a keresztény életünk első pillanatától fogva adni akarja minden erejét a szent életért folytatott harchoz. A teljességet adja nekünk, így tehát megtapasztalhatjuk azt a mély közösséget Vele, amiről itt Pál ír (15. versMert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”). Miért éppen kezdetben adná erejének csak egy részét, amikor egy újonnan szülött kereszténynek általában igen komoly harcai vannak?

Pál damaszkuszi példája is bizonyság arra, hogy a Szent Szellemmel való beteljesedés nem választható el a megtéréstől: Apostolok cselekedetei 9:17–18.Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett […] Említésre méltó, hogy ebben az összefüggésben, amikor Anániás ráteszi a kezét Pálra, sem nyelveken szólásról, (mint ahogyan azt a klasszikus pünkösdi/karizmatikus elképzelés tanítja) sem a Szellemnek valamilyen más látható ajándékáról nincs szó.

Az Apostolok cselekedetei 10:44–48-ban,Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: „Vajon megtagadhatja‑e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig. Kornéliusz esetében is láthatjuk, hogy amikor megtért ő és házanépe, kitöltetett rájuk a Szellem, sőt, még a vízkeresztség előtt (a klasszikus pünkösdi/karizmatikus tanítás szerint a sorrend: megtérés, vízkeresztség, Szent Szellem keresztség).

4 Szent Szellemmel való beteljesedés: kapcsolat a Szent Szellemmel a keresztény élet során

A megtéréskor Isten lakozást vesz bennünk az Ő Szelleme által, és így kapcsolatba kerülünk Vele. Ez a kapcsolat az engedelmességünk (jó döntések, odaszánás, imádság) által megerősödhet, de az engedetlenségünk által meg is gyengülhet. Az ilyen kifejezések, hogy „teljetek meg Szellemmel” az Efezus levél 5:18-ban,Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel […] vagy „ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét” az Efezus levél 4:30-ban mutatják, hogy az, hogy a Szellem milyen mértékben tud munkálkodni az életünkben, erősen tőlünk, az engedelmességünktől függ. Valami hasonlót mond Pál a Galata levél 5:25-ben: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.”

Az Apostolok cselekedetei 4:31-ben az első keresztények buzgón imádkoztak és nagy megerősítést tapasztaltak meg a harcaikban a Szellem által:

[…] megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.

A „Szent Szellemmel telve” kifejezést más helyzetekben is megtaláljuk az Apostolok cselekedeteiben, amikor a Szent Szellem megerősített valakit egy nehéz helyzetben: Apostolok cselekedetei 4:5–10,Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket: „Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?” Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: „Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen.” 13:9–12.Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: „Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? Most íme, az ÚR keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!” Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán. Ezekben a helyzetekben a Szellemmel telve kifejezésnek más jelentése van, mint pl. az Apostolok cselekedetei 2:4-benMindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. vagy máshol, amikor valaki megtért és megkapta a Szent Szellemet (pl. Apostolok cselekedetei 9:17Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.”). Ez nem a Szellemmel való kapcsolat kezdete, hanem annak megerősítése, erejének és segítségének különleges módon való megtapasztalása. 

Amikor azt olvassuk egy keresztényről, hogy Szent Szellemmel teljes volt, akkor az nem azt jelenti, hogy ő megkereszteltetett a Szellemmel, míg mások nem, hanem arról van szó, hogy az engedelmessége által a Szent Szellem munkája különlegesen megnyilvánult az életében, pl. Apostolok cselekedetei 6:5: „kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt”. Ez biztosan nem azt jelenti, hogy a másik hat testvér – szemben Istvánnal – nem volt megkeresztelve Szent Szellemmel.

5 Félreértelmezett igék a karizmatikus / pünkösdi tanításban

Van néhány ige az Újszövetségben, amit a karizmatikusok / pünkösdiek olyan módon magyaráznak, mintha azokban elválna egymástól a megtérés és a Szellemmel való megkeresztelkedés / betöltekezés. Ha a fenti magyarázatokat szemünk előtt tartjuk, akkor nem fog nehézséget jelenteni ezeknek az igéknek a helyes értelmezése sem.

5.1 Nikodémus – újjászületés víztől és Szellemtől

Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3:5)

Az 5. vers karizmatikus félreértelmezése szerint a vízzel és Szellemmel való megkeresztelkedés két külön esemény az és kötőszó miatt. Ahogy azt már a Titusz levél 3 kapcsán (valamint a 2‑es számú lábjegyzetben) magyaráztuk, a Biblia nyelvében az és kötőszóval kapcsolódó kifejezések nagyon gyakran parallelizmust alkotnak, ami azt jelenti, hogy mindkét kifejezés ugyanarra vonatkozik, különböző szempontokat hangsúlyozva. Fentebb azt is mutattuk, hogy a víz az Ószövetségben a Szellem metaforájaként volt használatos, mint például az Ézsaiás 44:3–4‑ben:

Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák.

Vizet árasztani a szomjas földre, és a Szellemet kiárasztani Izráel utódaira nem két külön eseményt jelent, hanem valójában ugyanazt. Izráel a szomjas földhöz, és az áldás – vagyis a Szellem – kiárasztása után a folyóvíz mellé ültetett fűzfához hasonló (a Szellem és az áldás ismét parallelizmus). Ezért víztől és Szellemtől születni a János 3‑ban egyszerűen a Szent Szellem általi megújulást jelenti, mint ahogy a víz megújítja azt, aki megmosakodott benne.

Az Ezékiel 36:22–38-banEzért mondd ezt Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok. Megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatossá tettétek közöttük. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR – így szól az én URam, az ÚR -, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. Parancsolok a gabonának, megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget. Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne csúfoljanak többé benneteket éhínség miatt a népek. Akkor visszagondoltok arra, hogy milyen gonoszul éltetek, és milyen rosszak voltak tetteitek, és megundorodtok magatoktól utálatos bűneitek miatt. Nem tiértetek cselekszem – így szól az én URam, az ÚR -, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek, és piruljatok életetek miatt, Izráel háza! Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor megtisztítlak benneteket minden bűnötöktől, benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok. Művelni fogják a pusztává lett földet, azután, hogy pusztán hevert az arra járók szeme láttára. Azt mondják majd: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden kertje. A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat pedig újból megerősítették, és újból laknak bennük. Akkor megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az ÚR, építettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet. Én, az ÚR, megmondtam, és meg is teszem! Így szól az én Uram, az ÚR: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat. Úgy tele lesznek a romba dőlt városok emberek tömegével, ahogyan Jeruzsálem tele van az ünnepeken juhokkal, áldozatra szentelt juhokkal. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. hasonló kifejezést találunk, amely viszont még világosabban leírja, hogy az újjászületés vagy felülről születés⁴ Isten munkája. Ez nagyon jól párhuzamba állítható azzal, amit Jézus akart mondani a János 3‑ban (és Nikodémustól mint Izráel tanítójától elvárta, hogy értse).

Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. (Ezékiel 36:25–27)

Az egész szövegösszefüggés olyan cselekményről beszél (felülről születés, ami természetesen feltételezi a megtérést az ember oldaláról), amit nem az ember – mint a vízkeresztség esetében –, hanem Isten visz véghez. Másrészről, amikor Jézus a János 3:5-benJézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” a vízkeresztséget említi, a 6. verstől miért csak a Szellemről beszél, és miért nem mond semmit a vízkeresztségről? A Szellem és a víz szétválasztása hasonló problémához vezet, mint amire a Titusz levél 3‑ban már rámutattunk: azok, akik csak vízkeresztségben részesültek, nem mehetnek be Isten országába; következésképpen, amikor megtérnek, és megkeresztelkednek vízzel, nincs mennyei polgárjoguk addig, amíg meg nem kapják a Szellem keresztséget.

A Filippi levél 3:20 szerint azonban, „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk […]” – ez mindenkire érvényes, aki megtért Jézushoz.

5.2 János 20:19–23: Vegyetek Szentlelket – hogyan lehetséges pünkösd előtt?

Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” (János 20:22)

A fentiekben már rámutattunk arra, hogy a Szent Szellem elküldésének feltétele Jézus elmenetele és megdicsőülése volt (János 7:39Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg. és János 16:7Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.). Ez a feltétel azonban a János 20-ban még nem teljesedett be, mert Jézus még nem ment fel az Atyához, az ő dicsőségébe. Emiatt ki kell zárnunk azt, hogy a tanítványok ebben a helyzetben megkapták a Szent Szellemet. A 22. versEzt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!” Jézus ígéretének a megerősítése, amit a búcsúbeszédében, a Vigasztaló elküldésére vonatkozóan adott. Emlékeztetni akarta a tanítványokat – akik megörültek az ő megjelenésekor –, hogy el kell hagynia a földet: nem hagyja őket árván, hanem elküldi nekik a Szent Szellemet. A lehelés szimbolikus tette segíthetett nekik megérteni Jézus és a Szent Szellem közötti kapcsolatot, akit néhány nappal később kaptak meg (Apostolok cselekedetei 1:5[…] hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.).

5.3 Apostolok cselekedetei 2:37–39: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát – az első kettő elkülönül az utolsótól?

Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. (Apostolok cselekedetei 2:38)

Nincs alap, azt a következtetést levonni ebből az igéből, hogy a megtérés a keresztséggel és a Szent Szellem ajándékának kitöltetése két olyan külön esemény, amelyek között időkülönbség lehetséges. Hogyan fejezhette volna ki másképp (más nyelvi eszközökkel) Péter azt, hogy a megtérésre Isten a Szellem azonnali kitöltésével és az apostolok a vízkeresztséggel válaszolnak? A 42–47-es versekbenEzek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. láthatjuk, hogy a Szent Szellem azonnal elkezdett hatalmasan munkálkodni az életükben. Betöltötte a szívüket és hatalmas csodákat végzett bennük és közöttük: mély testvérszeretet és egységet munkált.

5.4 Apostolok cselekedetei 8:5–24:

A samáriaiak megtérése és a Szellem kitöltése időkülönbséggel

Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. (Apostolok cselekedetei 8:5–24, Károli Gáspár fordítás) 

A samáriai misszió történelmi jelentőségű esemény volt, ami bizonyságot tett arról, hogy Isten országa nem csak a zsidóké, nem csak ők a meghívottak. A samáriaiak és a zsidók közötti, évszázadokon át tartó ellenségeskedés miatt fontos volt, hogy Péter és János, mint az egyház apostolai és oszlopai elmenjenek üdvözölni az új samáriai megtérőket, és kifejezzék nekik, hogy az egyház befogadta őket, mint Krisztusban új testvéreket. De hogyan értsük azt, hogy: „a Szent Szellem […] még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére”? Jelen írásunk első felére alapozva biztosan nem érthetjük úgy, hogy nem töltekeztek be Szent Szellemmel, amikor megtértek. Ezért annak, hogy a Szent Szellem még senkire sem szállott rá, más jelentése kell, hogy legyen. A Szellem erőteljes és csodálatos munkájára⁵ kell vonatkoznia: az életükben való jelenlétének olyan világos jelére, amit Péter és János eljövetele előtt még nem tapasztaltak meg. Ennek valami láthatónak kellett lennie, ahogy a 18-as vers mondja: „látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek”. Tehát a 17. verset, hogy „vőnek Szent Lelket”, vagyis hogy részesültek a Szent Szellem ajándékában, nagy valószínűséggel a nyelveken szólásra kell értenünk. Ez volt a megerősítése annak, hogy a Szellem munkálkodik az életükben, de nem ez volt az a pillanat, amikor a Szellem kitöltetett a szívükbe. Az, hogy mindez Péter és János által történt – és nem Fülöp által, amikor megtértek – a fent említett egyedülálló samáriai helyzettel magyarázható.⁶

5.5 Apostolok cselekedetei 19:1–7:

Keresztelő János 12 tanítványa

„Kaptatok‑e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” Ők így feleltek: „Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (Apostolok cselekedetei 19:2)

Ezek a tanítványok János keresztségével voltak megkeresztelve, ami azt jelenti, hogy János tanítványai voltak, az ő tanításának a követői, de nem tudtak Jézus tanításáról, sem a Szent Szellemről. Következésképpen nem tekinthetjük őket keresztényeknek. Feltételezhetjük, hogy olyan kis-ázsiaiak voltak, akik hallottak Keresztelő Jánosról, megtértek a bűneikből és megpróbáltak igaz emberekként élni a felismeréseik szerint. Pál által megismerték a kereszténységet, és azonnal elfogadták. Eldöntötték, hogy Krisztust akarják követni, így Pál megkeresztelte őket, és azonnal megkapták a Szent Szellemet. Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szellem ajándékait is megkapták: a nyelveken szólást és a prófétálást.

5.6 Apostolok cselekedetei 18:23–28:

Apollós

Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. (Apostolok cselekedetei 18:25)

Habár Apollósról is azt olvassuk, hogy csak a János keresztségét ismerte, mégis több pontban különbözik János 12 tanítványától, az Apostolok cselekedetei 19-ben:

• ő már tanítást kapott az Úr útjáról

• szellemben buzgó volt (vö. Róma levél 12:11A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. – mint az egyetlen párhuzam az Újszövetségben, ahol ugyanez a kifejezés áll: ez egyértelműen keresztényekre vonatkozik)

• helyesen tanította a Jézusról szóló igéket

• bátran kezdett beszélni a zsinagógában

• amikor Priscilla és Akvila meghallgatták őt, még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját

• Akvila és Priscilla nem keresztelték meg őt

Ezek a különbségek mutatják, hogy Apollós teljesen más szinten volt, mint a 12 tanítvány Efézusban, tehát még ha voltak is olyan dolgok, amiket nem tudott Jézusról és a keresztény tanításról, Akvila és Priscilla testvérüknek tekintették őt Krisztusban, és ebből következően nem keresztelték meg, hanem csak elmagyarázták neki azokat a dolgokat, amik hiányoztak.

5.7 Zsidó levél 6:1–2: mosakodások mint a Krisztusról szóló elemi tanítások egyike

Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. (Zsidó levél 6:1–2)

A mosakodások (a görögben: βαπτισμα) [baptisma, a baptismos többes számú alakja] említésre kerülnek ugyanebben a levélben a 9. rész 10. versében is: „különböző mosakodások”. Itt a mosakodások (9:10Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.) a mózesi törvény szerinti rituális mosakodásokra vonatkoznak. A Zsidó levél célja, hogy bátorítsa a zsidó keresztényeket, hogy ne essenek vissza a judaizmusba, és hogy rámutasson az ó- és újszövetségi hit közötti különbségekre. Emiatt a mosakodásokról szóló tanítás legvalószínűbb értelmezése: világosan megkülönböztetni Jézus keresztségét a törvény szerinti rituális mosakodásoktól és az ószövetségi idők más mosakodásaitól, úgy mint prozelita keresztségtől vagy János keresztségétől. Ez valóban alapvető tanítás, amit a címzettek megértettek, amikor keresztények lettek, és az író erre akarja emlékeztetni őket. Ez az értelmezés nem támogatja a karizmatikus elméletet (mosakodások = víz és Szellemkeresztség), de nagyon jól illik a zsidó levél témájához és tanításához.

5.8 Lukács 11:5–13

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11:13)

A karizmatikusok és pünkösdiek erre az igére alapozva különleges összejöveteleket szerveznek, ahol „kérik Istentől” a Szent Szellemet. A szövegösszefüggés és az eredeti görög szöveg azonban nem támasztják alá ezt az értelmezést. A görög szöveg csak annyit tartalmaz, hogy „kérik Őt”, és nem azt, hogy „kérik Tőle [a Szellemet]”. A szövegösszefüggésben Jézus imádkozni tanít, és mindjárt bátorításként arról beszél, hogy hogyan viszonyul Isten a mi imádságainkhoz. A párhuzamos igében, a Máté 7:11-benHa tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle? a Szent Szellem helyett, „jókat” áll. Jézus mondanivalója tehát az, hogy Istenhez, mint szerető atyához fordulhatunk, ha segítségre van szükségünk, és az, amit kérünk, az Ő akaratával összhangban van (1 János levél 5:14Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.). Lukács szerint Jézus kiemeli, hogy a legjobb, amit Isten az Őt kérőknek ad, az a Szent Szellem. Minden más jót a Szellem közössége, vezetése és megerősítése által ad. Ennek az ígéretnek az első beteljesedése pünkösdkor volt, amikor Jézus követői megkapták a Szellemet.

6 Összefoglalás, következtetés

A keresztény élet azzal a döntéssel kezdődik, hogy az ember elfordul a bűntől, és követni akarja Jézust. Isten válaszul erre a döntésre azonnal bőséggel kitölti Szellemét az újonnan megtért ember szívébe, így tehát megtapasztalhatja, hogy Isten elfogadta őt, mint gyermekét. A Szellem által megtapasztalhatja Isten szeretetét, békéjét és erejét a bűn elleni harcaiban. A Szent Szellem betölti a szívét, és így szeretni tudja testvéreit és más embereket, akik még nem ismerik Istent. Segít neki megérteni a helyes keresztény tanítást, és egységre jutni más keresztényekkel. Egy kereszténynek nem kell várakoznia a Szent Szellem keresztségre a megtérése után, mert ő Isten szeretett gyermeke, akinek Isten a teljességet akarja adni:

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi pedig az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. (János 1:12–16)

Oldal tetejére ↑

---

1. Isten így akarta kinyilatkoztatni az Ő hármas lényét. Először a Jézusban megtestesült fiát akarta megismertetni. Az, hogy a Szent Szellem csak Jézus elmenetele után küldetett el, segítség volt az emberek számára, hogy megértsék, hogy a Szellem különálló személy a Szentháromságban. (Ugyanakkor azt is látjuk – különösen a Jn 14-ben –, hogy a három személy munkája nem választható el egymástól. De erről a témáról lehet olvasni a Szentháromság c. tanulmányunkban. ↩
2. Habár az újjászületés és a megújítás az „és” kötőszóval kapcsolódnak, ugyanarra vonatkoznak, különböző szempontokat hangsúlyozva. Ezt a Biblia által használt, jól ismert irodalmi eszközt parallelizmusnak nevezzük. Itt egy kiegészítő parallelizmussal van dolgunk, amilyet például a 46. Zsoltár első versében is találunk: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Az állítás második része kiegészíti az első részt. A parallelizmusról többet például itt olvashatsz: Arcanum: Parallelizmus membrorum (2020.06.04.)  ↩
3. A testi kereszténység létezését általában az 1 Korinthus 3:1–4Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok‑e, és nem emberi módon viselkedtek‑e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek‑e? helytelen magyarázatára alapozzák. Pál azért nevezi a korinthusiakat testieknek, mert irigység és viszálykodás van közöttük, ezek pedig a test cselekedetei. A Galata levél 5:19–21A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. szerint azok, akik ilyen dolgokat cselekszenek, nem öröklik Isten országát. Tehát a korinthusiaknak is meg kellett térniük ezekből a bűnökből. Annak, hogy testiek voltak, nem az az oka, hogy még nincsenek Szent Szellemmel megkeresztelve, hanem hogy nem engedelmesek neki. Ezért a megoldás nem az, hogy a Szent Szellem keresztségért imádkoznak, hanem hogy harcolnak a bűnök ellen (v.ö. Galata levél 5:13–15;Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! 1 Korinthus levél 3:16–18Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen.). ↩
4. A görög kifejezés mindkettőt jelentheti: újjászületni és felülről születni (mint pl. a János 19:11.13-banJézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.” […] Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. is). ↩
5. Hasonló kifejezést találunk a Lukács 1:35-ben: az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád [Máriára], és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” Itt a Szellem lejövetele Máriára, a Szellem hatalmas beavatkozására vonatkozik a szűzi fogantatásban. ↩
6. Ebben a helyzetben és később, amikor Kornéliusz megtért, a kulcsok hatalmának (Máté 16:19Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.), – melyet Jézus Péternek adott – sajátos alkalmazását láthatjuk. Az Apostolok cselekedetei 2., 8. és 10. részben Lukács lépésről lépésre beszámol a kereszténység terjedéséről: diaszpórában élő zsidók, szamaritánusok, pogányok. ↩