A tisz­ta­ság ér­té­ke

Címke: szent élet

Ez­zel az írás­sal ab­ban sze­ret­nénk se­gí­te­ni, hogy min­den­ki tu­da­tá­ban le­gyen a fe­le­lős­sé­gé­nek, ami­vel a sze­xu­a­li­tás­hoz he­lyes vi­szo­nyul­nia. Azo­kat a fi­a­ta­lo­kat is sze­ret­nénk bá­to­rí­ta­ni, akik még ér­té­ke­lik a sze­xu­á­lis tisz­ta­sá­got, hogy áll­ja­nak el­len an­nak az erős nyo­más­nak, amit kor­tár­sa­ik­tól vagy a mé­di­á­ból a nemi ösz­tön fel­ma­gasz­ta­lá­sá­val gyak­ran ta­pasz­tal­nak.

Egy kislány és egy kisfiú virágot tartanak a kezükben.

1 Csak ke­ve­sen van­nak tu­da­tá­ban Is­ten mér­cé­jé­nek

A ne­mi­ség té­má­já­val min­den em­ber ta­lál­ko­zik. Mind­amel­lett na­gyon ke­ve­sen van­nak tu­da­tá­ban an­nak, hogy mi­lyen je­len­tő­sé­ge van a he­lyes be­fo­lyás­nak ezen a te­rü­le­ten lel­ki­is­me­re­tük és egész sze­mé­lyi­sé­gük fej­lő­dé­sé­re, va­la­mint a tisz­te­let­tel­jes tár­sas érint­ke­zés­re, kü­lö­nös­kép­pen a má­sik nem­mel.

Na­gyon sok em­ber tá­vol áll Is­ten mér­cé­jé­től ér­zé­se­i­ben, gon­do­la­ta­i­ban, be­szé­dé­ben és tet­te­i­ben ezek­ben a kér­dé­sek­ben, még az úgy­ne­ve­zett ke­resz­tény vi­lág­ban, az „egy­há­zak­ban” is. Szem­lél­tes­se ezt né­hány pél­da: so­kak szá­má­ra nem vi­lá­gos, hogy az ön­ki­elé­gí­tés bűn‑e; az is csak rit­kán for­dul elő, hogy két em­ber tisz­tán lép há­zas­ság­ra, azaz, hogy vár­nak a sze­xu­á­lis kap­cso­lat­tal, amíg a nyil­vá­nos­ság előtt „igen”-t mon­da­nak egy­más­nak. Ez a meg­kö­ze­lí­tés ré­gi­mó­di­nak és szűk lá­tó­kö­rű­nek tű­nik. Bár a por­nog­rá­fi­át még gyak­ran rossz­nak vagy ab­nor­má­lis­nak te­kin­tik, en­nek el­le­né­re a „ke­resz­tény” fi­a­ta­lok kö­zött is csak ke­ve­sen van­nak, akik nem szennyez­ték be ma­gu­kat ilyen, az em­bert mély­sé­ge­sen meg­gya­lá­zó ké­pek­kel, fil­mek­kel, köny­vek­kel, új­sá­gok­kal… A há­zas­ság tisz­ta­sá­gá­ról alig esik szó. A vá­lás utá­ni új­ra­há­za­so­dás szé­les kör­ben el­ter­jedt még a val­lá­sos em­be­rek kö­zött is. A lá­nyok és a nők sok­szor a ter­mé­sze­tes sze­mér­met nél­kü­lö­ző kül­ső meg­je­le­né­sük ál­tal nagy­ban hoz­zá­já­rul­nak a fér­fi­ak tisz­tá­ta­lan pil­lan­tá­sa­i­hoz, gon­do­la­ta­i­hoz és tet­te­i­hez.

2 A Szent­írás tisz­ta­ság­ra int

A Bib­li­á­ban vi­lá­gos in­té­se­ket és bá­to­rí­tá­so­kat ta­lá­lunk a sze­xu­á­lis tisz­ta­ság­gal kap­cso­lat­ban. A ne­mek vi­szo­nyá­nak ma­gas er­köl­csi szint­je pa­rancs, ami so­kat mu­tat Is­ten lé­nyé­ről és aka­ra­tá­ról. Eb­ben vi­lá­gos kü­lönb­ség van más val­lá­sok­hoz és vi­lág­né­ze­tek­hez ké­pest.

Be­ve­ze­tés­ként sze­ret­nénk né­hány igét idéz­ni az új­szö­vet­sé­gi le­ve­lek­ből:

Le­gye­tek te­hát Is­ten kö­ve­tői, mint sze­re­tett gyer­me­kei, és él­je­tek sze­re­tet­ben, aho­gyan a Krisz­tus is sze­re­tett min­ket, és ön­ma­gát adta ér­tünk ál­do­za­ti aján­dé­kul, az Is­ten­nek ked­ves il­lat­ként. El­len­ben pa­ráz­na­ság, bár­mi­fé­le tisz­tá­ta­lan­ság vagy nye­rész­ke­dés még szó­ba se ke­rül­jön kö­zöt­te­tek, aho­gyan ez szen­tek­hez mél­tó; se sze­mér­met­len­ség, se os­to­ba be­széd vagy két­ér­tel­mű­ség: ami nem il­lik, ha­nem in­kább a há­la­adás. Hi­szen jól tud­já­tok, hogy egyet­len pa­ráz­ná­nak, tisz­tá­ta­lan­nak vagy nye­rész­ke­dő­nek, azaz bál­vány­imá­dó­nak sincs örök­sé­ge a Krisz­tus és az Is­ten or­szá­gá­ban. (Efe­zus le­vél 5:1–5)

Le­gyen meg­be­csült a há­zas­ság min­den­ki előtt, és a há­zas­élet le­gyen tisz­ta! A pa­ráz­ná­kat és a há­zas­ság­tö­rő­ket pe­dig íté­le­té­vel sújt­ja az Is­ten. (Zsi­dó le­vél 13:4)

Vagy nem tud­já­tok, hogy igaz­ság­ta­la­nok nem örö­köl­he­tik Is­ten or­szá­gát? Ne té­ve­lyeg­je­tek: sem pa­ráz­nák, sem bál­vány­imá­dók, sem há­zas­ság­tö­rők, sem bu­jál­ko­dók, sem faj­ta­la­nok, sem tol­va­jok, sem nye­rész­ke­dők, sem ré­sze­ge­sek, sem rá­gal­ma­zók, sem ha­rá­cso­lók nem fog­ják örö­köl­ni Is­ten or­szá­gát. (1 Ko­rin­thus le­vél 6:9–10)

Öl­jé­tek meg te­hát tag­ja­i­tok­ban azt, ami csak erre a föld­re irá­nyul: a pa­ráz­na­sá­got, a tisz­tá­ta­lan­sá­got, a szen­ve­délyt, a go­nosz kí­ván­sá­got és a kap­zsi­sá­got, ami bál­vány­imá­dás, mert ezek mi­att ha­rag­szik Is­ten. (Ko­los­sé le­vél 3:5–6)

Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy az Írás a pa­ráz­na­sá­got és a tisz­tá­ta­lan­sá­got gyak­ran együtt em­lí­ti a kap­zsi­ság­gal. Az Efe­zus le­vél 4:17–20-ban is lát­szik ez az össze­füg­gés:

Azt mon­dom te­hát, és bi­zonnyal mon­dom az Úr­ban, hogy ti töb­bé ne úgy jár­ja­tok, mint a töb­bi po­gá­nyok jár­nak az ő el­mé­jük hi­á­ba­va­ló­sá­gá­ban, el lé­vén sö­té­ted­ve gon­dol­ko­dá­suk­ban, el­ide­ge­ned­ve az Is­ten éle­té­től a tu­dat­lan­ság mi­att, mely szí­vük meg­ke­mé­nye­dé­se mi­att van ben­nük; mint akik el­fá­sul­va a ki­csa­pon­gás­nak ad­ták ma­gu­kat, min­den tisz­tá­ta­lan­ság űzé­sé­re, kap­zsi­ság­ból. De ti nem így ta­nul­tá­tok a Krisz­tust […] (Kecs­ke­mé­thy Ist­ván for­dí­tás)

A Bib­lia vi­lá­gos­ság­ra hoz­za a sze­xu­á­lis bű­nök önző és kap­zsi ter­mé­sze­tét és ez­zel azt is nyil­ván­va­ló­vá te­szi, hogy mennyi­re szem­ben áll­nak az ön­zet­len sze­re­tet­tel, és rom­bol­ják az em­be­rek sze­re­tet­re való ké­pes­sé­gét.

3 Sze­re­lem és sze­re­tet

Saj­nos ma­nap­ság a sze­rel­met so­kan a sze­xu­a­li­tás­sal azo­no­sít­ják. A sze­xu­a­li­tás azon­ban csak a nemi ré­sze a fér­fi és nő kö­zöt­ti kap­cso­lat­nak, és az egy­más irán­ti sze­re­te­tük ki­fe­je­ző­dé­sé­nek egyik ben­ső­sé­ges mód­ja. A sze­xu­a­li­tás sze­re­tet, il­let­ve sze­re­lem nél­kül is „mű­köd­het”, de Is­ten ezt nem így akar­ta. Az, hogy az em­be­rek gyak­ran sze­xu­á­lis ki­elé­gü­lés­re gon­dol­nak, ami­kor sze­re­lem­ről be­szél­nek, szo­mo­rú jele a ma­ga­sabb ér­té­kek el­ve­szí­té­sé­nek.

A sze­re­lem a sze­re­tet­nek az a meg­nyil­vá­nu­lá­sa, ami a fér­fi és a nő egy­más irán­ti el­kö­te­le­ző­dé­sé­re, a há­zas­ság­ra irá­nyul és ab­ban tel­je­se­dik ki. Együtt jár a hol­tig tar­tó hű­ség­gel, a gyer­me­kek nem­zé­sé­re és fel­ne­ve­lé­sé­re való kész­ség­gel. Az igaz, őszin­te sze­re­lem ma­gá­ban hor­doz­za a sze­re­tet min­den jel­lem­ző­jét.

Pál apos­tol né­hány mon­da­ta be­te­kin­tést nyújt abba, mi­lyen jel­lem­zői van­nak a sze­re­tet­nek:

A sze­re­tet tü­rel­mes, jó­sá­gos; a sze­re­tet nem irigy­ke­dik, a sze­re­tet nem kér­ke­dik, nem fu­val­ko­dik fel. Nem vi­sel­ke­dik bán­tó­an, nem ke­re­si a maga hasz­nát, nem ger­jed ha­rag­ra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a ha­mis­ság­nak, de együtt örül az igaz­ság­gal. Min­dent el­fe­dez, min­dent hisz, min­dent re­mél, min­dent el­tűr. A sze­re­tet soha el nem mú­lik […] (1 Ko­rin­thus le­vél 13:4–8. vers ele­je)

A sze­re­tet a leg­job­bat ke­re­si a má­sik­nak, még ak­kor is, ha eh­hez az em­ber­nek ál­do­za­to­kat kell vál­lal­nia. A sze­re­tet nem önző, és nem a sa­ját vá­gyai és el­kép­ze­lé­sei be­tel­je­se­dé­sét ke­re­si. Aki sze­ret, meg akar­ja óvni a má­si­kat mind­at­tól, ami rom­bol­ja sze­re­tet­re és tisz­te­let­re mél­tó­sá­gát. Emi­att le­het szi­go­rú a má­sik­kal, de min­de­nek­előtt a sa­ját ön­zé­sé­vel és hi­ú­sá­gá­val szem­ben kell szi­go­rú­nak len­nie. A sze­re­tet nem bir­to­kol­ja a má­si­kat, ha­nem te­kin­tet­tel van sza­bad­sá­gá­ra és arra, hogy fe­le­lős Is­ten, a Te­rem­tő előtt. Mi­vel a sze­re­tet ön­zet­len, nem vá­lik el­ke­se­re­det­té, ha a má­sik nem vi­szo­noz­za, vagy fi­gyel­men kí­vül hagy­ja.

4 So­kak szá­má­ra a sze­re­lem szen­ve­dé­lyes ér­zel­mi ál­la­po­tot je­lent

…szár­nya­lást, ami könnyen mély­be zu­ha­nás­sal ér­het vé­get. Ez az ér­zel­mi má­mor az­ál­tal jön lét­re, hogy a pár­kap­cso­lat­ban a fe­lek köl­csö­nö­sen egy­mást ál­lít­ják az éle­tük kö­zép­pont­já­ba, és így el­fog­lal­ják az Is­tent meg­il­le­tő he­lyet a má­sik éle­té­ben. Az em­be­rek gyak­ran ab­ban ke­re­sik ön­ma­guk ér­té­két, hogy mennyi­re fon­to­sak má­sok, kü­lö­nö­sen a má­sik nem szá­má­ra. Nagy csa­ló­dást okoz, ha egy ilyen kap­cso­lat zá­tony­ra fut. So­kan ne­he­zen vi­se­lik an­nak va­ló­sá­gát – egé­szen a tel­jes két­ség­be­esé­sig –, ha töb­bé már nem fon­to­sak a má­sik­nak. Azon­ban az egy­más­hoz hű­sé­ges há­zas­tár­sa­kat is el­vá­laszt­ja egy­szer egy­más­tól a ha­lál. Leg­ké­sőbb ek­kor vá­lik vi­lá­gos­sá, hogy éle­tün­ket nem épít­het­jük em­be­rek­re, hi­szen őket va­la­mi­kor biz­to­san el­ve­szít­jük.

Csak ak­kor ke­rül­het­jük el az előbb em­lí­tett vál­sá­got, ha Is­ten sze­re­te­té­ben gyö­ke­re­zünk. Ha Is­ten­ben ke­re­sünk vé­dett­sé­get, kap­cso­la­ta­in­kat nem fog­juk vál­to­zé­kony ér­zel­mek­re épí­te­ni. Bi­zo­nyo­san az ér­zel­mek­nek is meg­van a ma­guk sze­re­pe, de az élet­fogy­tig tar­tó hű­ség jó­zan és ön­zet­len sze­re­te­tet kí­ván. A sze­re­tet azt je­len­ti, hogy hát­tér­be he­lyez­zük sa­ját el­kép­ze­lé­se­in­ket, kí­ván­sá­ga­in­kat és ér­zé­se­in­ket. Szol­gál­ni aka­runk a má­sik­nak, és Is­ten aka­ra­tát ke­res­sük szá­má­ra és vele együtt.

A fi­a­ta­lok­nál gyak­ran hi­ány­zik az érett­ség ah­hoz, hogy az ér­zel­mi von­zó­dás­sal he­lye­sen bán­ja­nak, és na­gyon gyor­san tes­ti kap­cso­la­tot kez­de­nek. En­nek azon­ban nem sok köze van a va­ló­di kap­cso­lat­hoz, mert az a má­sik­ra irá­nyul, azt ke­re­si, ami an­nak ja­vát szol­gál­ja. Még mi­előtt az a tu­dat ki­ala­kul­hat­na, hogy a sze­xu­a­li­tás ép­pen annyi­ra fe­le­lős­ség­tel­jes, mint amennyi­re ér­té­kes, már le­rom­bol­ják an­nak alap­ját. A gyö­nyör ki­elé­gí­té­sé­re hasz­nált sze­xu­a­li­tás tel­he­tet­len ön­zést táp­lál és a sze­xu­á­lis ér­zel­mi má­mor vég­ze­tes füg­gé­sé­be so­dor­ja őket. Ez­ál­tal ép­pen a sze­re­tet­re való ké­pes­ség szen­ved kárt: az, hogy a má­sik­ra oda­fi­gyel­je­nek, vele mint em­ber­rel és ne mint nemi lénnyel, kí­ván­sá­guk tár­gyá­val vi­sel­ked­je­nek. A mé­dia gát­lás­ta­lan­sá­ga és sze­mér­met­len­sé­ge is erő­sí­ti az ilyen­faj­ta él­mé­nyek ko­rai ke­re­sé­sét. A tisz­tá­ta­lan, ta­pin­tat­lan, két­ér­tel­mű áb­rá­zo­lá­sok, szö­ve­gek vagy rek­lám­szlo­ge­nek saj­nos min­de­nütt je­len van­nak kör­nye­ze­tünk­ben, be­lát­ha­tat­lan ká­ro­kat okoz­va.

Az ilyen jel­le­gű kap­cso­la­tok alap­ja gyak­ran az em­ber kül­le­me. Sok em­ber „sze­re­ti” a tes­tet, a szép kül­sőt anél­kül, hogy a má­sik bel­ső lé­nyét va­ló­ban is­mer­né. Emi­att for­dí­ta­nak nagy gon­dot – nem csak a fi­a­ta­lok kö­ré­ben – a kül­ső mes­ter­sé­ges de­ko­rá­lá­sá­ra. Ahe­lyett te­szik ezt, hogy a jel­lem és a lé­lek szép­sé­gén mun­kál­kod­ná­nak, és hogy olyan em­ber­ré vál­ja­nak, aki ké­pes ural­kod­ni ösz­tö­ne­in, nem pe­dig azok ural­ják őt. Ide tar­to­zik a di­vat sze­mér­met­len­sé­ge is, ami a tes­tet kü­lö­nö­sen kí­vá­na­tos­sá akar­ja ten­ni, és az a cél­ja, hogy a má­sik nem­ben vá­gya­kat éb­ressze­nek. Ahol az em­be­rek a kül­se­jük­kel akar­nak győz­ni, bel­ső sze­gény­sé­gük­ről és üres­sé­gük­ről tesz­nek bi­zony­sá­got.

A kö­vet­ke­ző igék vi­lá­gos­sá te­szik, mi­lyen­nek kell len­nie az asszo­nyok szép­sé­gé­nek Is­ten aka­ra­ta sze­rint:

Ugyan­így, ti asszo­nyok, en­ge­del­mes­ked­je­tek fér­je­tek­nek, hogy ha kö­zü­lük egye­sek nem en­ge­del­mes­ked­nek az igé­nek, fe­le­sé­gük ma­ga­vi­se­le­te sza­vak nél­kül is nyer­je meg őket, fel­fi­gyel­ve is­ten­fé­lő és tisz­ta éle­te­tek­re. Ne a kül­ső dísz le­gyen a ti ékes­sé­ge­tek, ne a haj­fo­no­ga­tás, arany ék­sze­rek fel­ra­ká­sa vagy kü­lön­fé­le ru­hák fel­öl­té­se, ha­nem a szív el­rej­tett em­be­re a sze­líd és csen­des lé­lek el nem múló dí­szé­vel: ez ér­té­kes az Is­ten előtt. (1 Pé­ter le­vél 3:1–4)

Csa­ló­ka a báj, mu­lan­dó a szép­ség, de az URat félő asszony di­csé­ret­re mél­tó. (Pél­da­be­szé­dek 31:30)

5 Sze­xu­a­li­tás

A sze­xu­a­li­tást Is­ten adta az em­ber­nek, ami­vel a fér­fi és a nő ki­fe­je­zés­re jut­tat­hat­ja a ket­te­jük kö­zöt­ti ön­zet­len és ön­át­adó sze­re­te­tet az­ál­tal is, hogy az élet aján­dé­kát to­vább­ad­ják utó­da­ik­nak. Az mél­tó az em­ber­hez, hogy meg­őriz­ze ma­gát arra a nagy bi­za­lom­ra, amit a nemi egye­sü­lés je­lent egy há­zas­tár­si kap­cso­lat­ban, ahol egyet­len társ­hoz tar­to­zik, és sen­ki más­hoz. En­nek a kap­cso­lat­nak ma­gá­ban kell fog­lal­nia az egész éle­ten át tar­tó hű­ség­re, gon­dos­ko­dás­ra és fe­le­lős­ség­vál­la­lás­ra való vá­gyat és el­kö­te­le­ző­dést. Épp ezek a ne­me­sebb ér­té­kek azok, ame­lyek a sze­xu­a­li­tás­nak az Is­ten aka­ra­ta sze­rin­ti mél­tó­sá­got ad­ják, és ame­lyek olyan sok kap­cso­lat­ból hi­á­nyoz­nak. En­nek ered­mé­nye­ként gya­ko­ri­ak a vá­lá­sok, sok az egye­dül­ál­ló szü­lő és a lel­ki­leg sé­rült gyer­mek.

6 Pár­kap­cso­lat el­kö­te­le­zett­ség nél­kül?

Ma­nap­ság tel­je­sen nor­má­lis, hogy fi­a­ta­lok pár­kap­cso­lat­ban él­nek anél­kül, hogy össze­há­za­sod­ná­nak. Pe­dig ha egy fér­fi és egy nő há­zas­ság­kö­tés nél­kül akar együtt élni, el­ke­rü­lik azt, amit ez a kö­te­lék hi­va­tott ki­fe­jez­ni: sze­re­te­tü­ket, fel­té­tel nél­kü­li kész­sé­gü­ket a hű­ség­re és fe­le­lős­ség­vál­la­lás­ra. Egy olyan kap­cso­lat­ban, amely­ben az em­ber elő­ször csak „ki akar­ja pró­bál­ni” a má­si­kat, nem ala­kul­hat ki mély bi­za­lom, mert sa­ját el­vá­rá­sa­it akar­ja be­töl­te­ni ahe­lyett, hogy szol­gál­na és aján­dé­koz­na. Ez meg­bé­lyeg­zi a kap­cso­la­tot, ami könnyen fel­bont­ha­tó, ha „nem mű­kö­dik”.

So­kan akar­ják az él­ve­ze­tet, de a fe­le­lős­sé­get már nem. „Fel­nőt­tek” akar­nak len­ni, de tet­te­ik kö­vet­kez­mé­nye­it nem vál­lal­ják. A sze­xu­á­lis él­ményt akar­ják, de az éle­tet nem akar­ják to­vább­ad­ni. Ezen a pon­ton a ki­hasz­nált sze­xu­a­li­tás mély­sé­ge­sen élet­el­le­nes­sé vá­lik. Ter­hes­ség ese­tén so­kan az éle­tet ki­ol­tó abor­tusz­hoz fo­lya­mod­nak. Saj­nos a sok meg­ölt, meg nem szü­le­tett gyer­mek té­nye sem ve­zet szin­te sen­kit arra a be­lá­tás­ra, hogy alap­ve­tő vál­toz­ta­tás­ra len­ne szük­ség a sze­xu­a­li­tás te­rén mind az egyé­ni, mind a kö­zös gon­dol­ko­dást il­le­tő­en.

A fo­gam­zás­gát­ló tab­let­ta ár­tal­mat­lan meg­ol­dá­si le­he­tő­ség­nek tű­nik, és fi­a­tal asszo­nyok ese­té­ben épp­oly gya­ko­ri az al­kal­ma­zá­sa, mint a há­zas­ság előt­ti tes­ti kap­cso­la­tok­ban. El­len­ben so­kan nin­cse­nek fel­vi­lá­go­sít­va ar­ról, hogy mi­lyen ko­moly egész­ség­ügyi kö­vet­kez­mé­nyei van­nak a fo­gam­zás­gát­lók hasz­ná­la­tá­nak (er­ről a szük­sé­ges in­for­má­ci­ók könnyen meg­ta­lál­ha­tók). Még sú­lyo­sabb azon­ban az a tény, hogy a tab­let­tá­nak nem csak ter­hes­sé­get „meg­elő­ző”, ha­nem mag­zat­el­haj­tó ha­tá­sa is van, ami meg­aka­dá­lyoz­za, hogy a meg­ter­mé­ke­nyí­tett pe­te­sejt, az ép­pen lét­re­jött em­ber, meg­ta­lál­ja az anya­méh­ben az első, túl­élés­hez szük­sé­ges me­ne­dé­két – és meg­hal.

Is­ten te­rem­té­sé­nek rend­je, az em­be­rek és az élet tisz­te­le­te kö­te­lez­nek min­ket a leg­na­gyobb fe­le­lős­ség­re a ne­mi­sé­get érin­tő kér­dé­sek­ben. Mi­vel a pár­kap­cso­lat az élet cso­dá­já­nak to­vább­adá­sát is szol­gál­ja, ad­dig, míg az em­ber ké­pes­sé vá­lik fe­le­lős­sé­get vál­lal­ni egy csa­lá­dért, előbb ma­gát kell meg­ne­vel­nie. Egy érett em­ber is­mer­te­tő­je­le töb­bek kö­zött az, hogy ural­kod­ni tud ösz­tö­ne­in, kí­ván­sá­ga­in. Ezért na­gyon fon­tos min­den fel­nőt­té váló em­ber­nek ön­ural­mat gya­ko­rol­nia nemi vá­gyai fe­lett, hogy a nemi ösz­tön a há­zas­ság­ban fog­lal­has­sa el Is­ten­től ren­delt sze­re­pét.

7 A tisz­ta szív ér­té­ke

Ami­kor a bib­li­ai ér­te­lem­ben vett tisz­ta­ság­ról be­szé­lünk, ez nem csu­pán a ne­mi­ség te­rü­le­té­re kor­lá­to­zó­dik. A tisz­ta­ság­ra való tö­rek­vé­sünk min­den­re vo­nat­ko­zik, ami min­ket érint: az ér­zel­mi- és gon­do­lat­vi­lág­ra, a lel­kü­let­re és a mo­ti­vá­ci­ó­ra, a kap­cso­la­tok­ra, a sza­vak­ra és a tet­tek­re.

Jé­zus bol­dog­nak ne­ve­zi azo­kat, akik­nek tisz­ta a szí­vük, mert a tisz­ta szív el­ér­he­tő­vé te­szi az em­ber szá­má­ra Is­tent, aki maga a tel­jes vi­lá­gos­ság (1 Já­nos le­vél 1:5).

Bol­do­gok a tisz­ta szí­vű­ek, mert ők meg­lát­ják az Is­tent. (Máté 5:8)

Már az ószö­vet­ség ide­jén is tud­ták ezt a hí­vők:

Ki me­het föl az ÚR he­gyé­re, és ki áll­hat meg szent he­lyén? Az ár­tat­lan kezű, a tisz­ta szí­vű, aki nem só­vá­rog hi­á­ba­va­ló­ság után, és nem es­kü­szik ha­mi­san. (Zsol­tár 24:3–4)

A zsi­dók szá­má­ra a szív a gon­do­la­tok, szán­dé­kok és dön­té­sek he­lye volt. Te­hát a bel­ső lé­nyünk­ben, ab­ban, ami ki­fe­lé lát­ha­tat­lan, minden­nek vi­lá­gos­nak és tisz­tá­nak kell len­nie, mert Is­ten a szí­vet vizs­gál­ja. A tisz­ta szív őszin­te, sza­bad a rej­tett, önző mo­ti­vá­ci­ók­tól. Sze­rény­ség­ben és alá­zat­ban akar szol­gál­ni és iszo­nyod­va ki­tér min­den elől, ami nem tisz­tes­sé­ges. Gond­ja van a tisz­ta lel­ki­is­me­ret­re és nem te­kint kí­ván­csi­an a vi­lág csá­bí­tá­sá­ra. Is­ten­ben nyug­szik meg, ab­ban a tel­jes bi­za­lom­ban, hogy Ő min­den­nel meg­aján­dé­koz, ami szük­sé­ges.

Azt a sze­re­te­tet is, ami­re Is­ten el akar ve­zet­ni min­ket, ezek­nek a tu­laj­don­sá­gok­nak kell jel­le­mez­nie:

A pa­rancs cél­ja pe­dig a tisz­ta szív­ből, jó lel­ki­is­me­ret­ből és kép­mu­ta­tás nél­kü­li hit­ből fa­ka­dó sze­re­tet. (1 Ti­mó­te­us le­vél 1:5)

Tisz­tít­sá­tok meg lel­ke­te­ket az igaz­ság irán­ti en­ge­del­mes­ség­gel kép­mu­ta­tás nél­kü­li test­vér­sze­re­tet­re, egy­mást ki­tar­tó­an, tisz­ta szív­ből sze­res­sé­tek […] (1 Pé­ter le­vél 1:22)

En­nek a sze­re­tet­nek tö­ké­le­tes pél­dá­ját Jé­zus­ban ta­lál­juk meg. Ő igaz­ság­ban és őszin­tén kö­ze­le­dett az em­be­rek­hez. Ami­lyen vi­lá­go­san le­lep­lez­te a kép­mu­ta­tást, úgy hív­ta meg­té­rés­re a bű­nö­sö­ket is. Utá­na­ment az el­té­vedt lel­kek­nek, vi­gasz­ta­lást és meg­bo­csá­tást hir­de­tett a meg­tört szí­vű­ek­nek, akik va­ló­ban szo­mo­rú­ak vol­tak a bű­ne­ik mi­att. Az alá­za­to­sak­ban re­mény­sé­get éb­resz­tett Is­ten ir­gal­ma iránt, és meg­erő­sí­tet­te őket, de az el­bi­za­ko­dot­tak min­den ha­mis re­mény­sé­gét össze­tör­te. Az­zal, hogy kész volt igaz­ság­ta­lan ha­lál­lal meg­hal­ni, be­bi­zo­nyí­tot­ta sza­vai igaz­sá­gát és sze­re­te­te ön­zet­len­sé­gét. Is­ten fel­tá­masz­tot­ta őt, és ez az öröm­hír lett a ta­nít­vá­nyok ige­hir­de­té­sé­nek üze­ne­te, akik ta­lál­koz­tak vele fel­tá­ma­dá­sa után.

Így jött lét­re az egy­ház, azok­nak kö­zös­sé­ge, akik ko­mo­lyan ve­szik Is­tent, és tisz­ta éle­tet akar­nak élni. Bár nem sok em­ber vá­gyik erre, az egy­ház ma is lé­te­zik.

Kö­zöt­tünk is van­nak, akik mé­lyen vol­tak a fen­tebb le­írt bű­nök­ben. Ami­kor Jé­zus meg­té­rés­re hí­vott min­ket, nagy vál­to­zást ta­pasz­tal­tunk meg. A sze­xu­á­lis kí­ván­sá­gok­ra, amik ko­ráb­ban meg­kö­töz­tek min­ket, most „nem”-et tu­dunk mon­da­ni, mert Jé­zus erőt és sza­bad­sá­got ad eh­hez. Éle­tünk ér­tel­met nyert Is­ten irán­tunk való sze­re­te­te ál­tal. Tud­juk, hogy Ő a leg­job­bat akar­ja ne­künk, és min­dig mel­let­tünk áll, hogy a kí­sér­té­sek­ben és har­cok­ban se­gít­sé­günk­re le­gyen. Így ér­té­kün­ket töb­bé már nem kell ab­ban ke­res­nünk, hogy az em­be­rek szá­má­ra kí­vá­na­to­sak le­gyünk. Ta­pasz­tal­juk az ön­zés­től való sza­bad­sá­got, hogy má­sok­kal jót tu­dunk ten­ni, és va­ló­ban tisz­tán sze­ret­het­jük őket. Kö­zös utun­kon erő­sít­jük egy­mást ab­ban a dön­té­sünk­ben, hogy hűek ma­ra­dunk az Is­ten­nek tet­sző élet­hez.

Hí­vunk té­ged, hogy is­merd meg ezt az Is­ten­nel való éle­tet!

Itt csak rö­vid be­te­kin­tést tud­tunk nyúj­ta­ni meg­győ­ző­dé­sünk­ről eb­ben a té­ma­kör­ben. Nyi­tot­tak va­gyunk az őszin­te ér­dek­lő­dés­ből fa­ka­dó kér­dé­sek­re és gon­do­la­tok­ra.



Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. (1 János levél 1:5)